ROMANTINKA MINDHAHÁLIG
“Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat,vagy abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
 Czóbel Minka : Hókirályné palotája Kert zuzmorája Minden kis ágra Fehérlő csipke. Hideg lehellet Kristály virága. Fehér nyírágról Leomló fátyol, Földig leérő Libbenő hajló Kristályos csipkés Leomló fátyol. Pirosas, bíboros Lilaszín hóra Hullanak a pelyhek, Zuzmora pelyhek. Halvány zöld holdvilág Üveg-zöld holdvilág Hinti be fényével Sárgás zöld fényével Az egész kertet. Kis fagyos pacsirták Járnak az utakon, Kerék nyomában. Elalvó kis madár Fellebben meg leszáll, Dermedtebb, nehezebb Felborzolt tollában Elfagyó szárnya. Megzörren a levél, Hótakarta levél, A fehér hó alatt Elfutó kis egér Elsiklott, elszaladt, Kis nyoma ott maradt A fehér hóban. |
||
Sík Sándor
Fehér mezők
Itt sárba fúl a fehérfátylú tél.
Itt rút lucsok les a hulló pihére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
Fehér, fehér, minden, amerre látok.
Hóköntösű, nagy, hallgató mezők.
Kóbor szelek járják a hóvilágot.
Sok dudorászó, füttyös, fürge szél.
A nap szikrát vet a patak jegére.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
Hűsfényű, hideg, holdas éjszakákon
A föld egy néma, óriási alvó,
A hold egy fényes, ígéretes álom.
Minden halott, és mégis minden él.
Alvó világok. Csírázó világok.
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
A hómezők nagy titkokról dalolnak.
Az ő daluk az erő és a szépség,
Az ő daluk a tegnap és a holnap.
A hómezőkön halkkal jár a tél,
Csendes dalokkal, hamiskás mosollyal,
Oda vágyom, ahol a hó fehér.
Kormányos Sándor
Tél van újra.
Még álmodnék,színt és illatot,
bíborló alkonyt őszi égen,
de csüggedten állnak kint a fák
ernyedt karokkal,hófehéren.
Még álmodnék hangot,fényeket,
de álmaimat a hó befújja
ha jégvirágos ablak mögött
suttog a csend,hisz tél van újra.
| Dsida Jenő: Törpefenyők jaja Opálos árnyak a bérci bordán, töprengő törpefenyők. Úgy elfogyott az élet idefenn! Szürkés fehérség, csend, hideg, az ég peremén szúró csillagok a néha robogva, zuhanva dörgő lavinák. A fenyők szélsóhajokat küldenek idegen, messzi síkokra: Jaj nekünk, magányos fáknak, jaj nekünk itt a tetőn! Apáink dárdás üstöke még a felhős egekbe döfött: - unokáink már ki sem látszanak a hó alól. |
||
Gyurkovics Tibor : Erdő
Ó, istenem, de csoda volna,
ha az erdő megsokasodna,
még erdőbb lenne, csupa gyémánt,
és én ott állnék benne némán.
Egy madár ülne fönn a fákon,
amilyenre én magam vágyom,
nem szólna, csak reám meredne,
és az én könnyem megeredne.
Gazdag Erzsi
Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
Álldogál egy fura alak
Hóból van a keze, lába,
Fehér hóból a ruhája,
Hóból annak mindene,
Szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
Feje búbján köcsögkalap.
Józsa Márta : Téli randevú
Jöjj, e
kényelmesen hulló,
fehér oxigént árasztó
csillogó, puha álomba;
érezd, mint lep be az ég
számtalan szállingó áldása
és szívedben zengjen fel
ezüstös orgonaszó.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 49
Tegnapi: 28
Heti: 49
Havi: 77
Össz.: 267 902
Látogatottság növelés
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu