ROMANTINKA MINDHAHÁLIG
“Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat,vagy abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A Kárpát-medencét meghódító magyarok új hazájukban őskori földvárakat, a rómaiak katonai táborait és falakkal övezett városait, illetve a szlávok várait találták. Eleinte általában ezeket használták, később ezek helyére épültek a magyar várak, amelyek a 10–12. században szinte kivétel nélkül királyiak voltak, mert csak az uralkodó és családja rendelkezett a felépítésükhöz szükséges anyagi javakkal, de nemis engedtek másnak várat építeni. A nemesség földsánccal, vagy palánkkal megerősített, fából emelt udvarházakban lakott. A tatárjárás (1241–42) után világossá vált, hogy az országot az ellenségtől sikerrel megvédeni csak erős vár rendszerrel lehet. Ezért IV. Béla király szorgalmazta, és kiváltságokkal, kedvezményekkel segítette a várépítést. A megerősödött főurak sajnos nemegyszer belháborúkkal dúlták az országot. IV. Béla trónkövetelő fia, a későbbi V. István is viszályt szított apja ellen, és a belvillongások csak fokozódtak az Árpád-ház uralkodásának vége felé. Ennek egyik szomorú példája éppen Veszprém várához fűződik. 1276 nyarán a királyi házhoz hű Csák Péter nádor katonáival lerohanta az osztrák hercegekkel szimpatizáló Németújvári Péter püspök székhelyét. Iszonyatos mészárlás után, amelyben a papokat sem kímélték, felgyújtották a várat, súlyosan megrongálták a székesegyházat, kifosztották a püspökséget. |
|||
Az Árpád-ház kihalása után (1301) az Anjou-családból származó Károly Róbert király teremtett rendet. Jó száz évvel később – a délről közelgő török támadás egyre növekvő veszélye ellenére – ismét belviszályok jellemezték az országot, ez így volt az újkor hajnalán a 16. század elején is. A végvár rendszer kialakítása nem a mohácsi csatavesztés (1526), hanem csak Buda 1541-es török elfoglalása után kezdődött meg, először hevenyészett, majd tervszerű módon. |
|||
A három részre szakadt ország magyarnak maradt részén a főurak gyakran váltogatták hitüket és uralkodóikat. E "hűtlenségek" és a törökök elleni harcok során a legtöbb vár szinte követhetetlenül sokszor cserélt gazdát. A Dunántúlon levő végvárak, bár menedéket adtak a környékbeli lakosságnak is, végső soron a Habsburg-ház, Ausztria és a keresztény Európa érdekeit védték. Mindezek ellenére a várak állapota általában fokozatosan romlott, az uralkodók azokat elhanyagolták, a katonákat rapszodikusan fizették. A törökök kiűzése után a várak jelentősége megszűnt, és nehogy a királyi házzal szembeni ellenállás fészkei lehessenek, 1699-ben elpusztításukat rendelték el Bécsben. Ez a Dél-Dunántúlon meg is történt, de az északi részeken a Rákóczi-szabadságharc lelassította ezt a folyamatot, sőt Várpalota, Csesznek, Sümeg, Pápa, Csobánc vára fontos szerepet kapott a labancok elleni harcban. A szatmári béke (1711) után a császári hadvezetés ezeket is vesztésre ítélte, és a 18. század elején folytatódott a még álló várak és városfalak bontása, valamint a vizesárkok beépítése, de arra is volt példa, hogy a várakat – tulajdonosaik igényei szerinti – lakóhellyé alakították át. Máshol a főurak rezidenciájukat a barátságosabb, otthonosabb kastélyokba tették át. Így azok zöme a 18–19. században barokk, illetve klasszicista stílusban épült, kisebb-nagyobb parkkal, kerttel övezve. Kezdetben a francia park volt a divatos, később a természethű angolkert. |
|
|||
| Árpád | -907 | ||
| I. Szent István | 997-1038 | 1000 | Államalapítás |
| IV. Béla | 1235-1270 | 1241-1242 | Tatárjárás |
| V. István | 1270-1272 | ||
| 1301 | Árpád-ház kihalása | ||
| I. Károly Róbert | 1308-1342 | ||
| I. Nagy Lajos | 1342-1382 | ||
| I. Mátyás (Hunyadi) | 1458-1490 | ||
| II. Lajos | 1516-1526 | 1526 | Mohácsi vész, az ország három részre szekadása |
| I. Ferdinánd | 1526-1564 | 1541 | Buda eleste |
| 1543 | Fehérvár eleste | ||
| 1552 | Veszprém eleste | ||
| I. Lipót | 1657-1705 | 1686 | Buda visszafoglalása a töröktől |
| I. József | 1705-1711 | 1703-1711 | Rákóczi szabadságharc |
| Mária Terézia | 1740-1780 | ||
| II. József | 1780-1790 | ||
| II. Lipót | 1790-1792 | ||
| I. Ferenc | 1792-1835 | ||
| V. Ferdinánd | 1835-1848 | 1848-1849 | Szabadságharc |
| I. Ferenc József | 1848-1916 | 1867 | Kiegyezés |
| Várak |
Először azokat a várakat vesszük számba, amelyeknek katonai jelentősége alig volt. Jelképezték a hatalmat, fedelet és védelmet adtak uraiknak, akik innen irányították birtokaikat. Ez után azok következnek, amelyek a törökök ellen kialakított végvári rendszerben, illetve a Habsburgok elleni Rákóczi-szabadságharcban fontos szerepet töltöttek be. Viharos történetük éppúgy regél hősiességről és elszántságról, mint ármányról és árulásról. Romjaik az építtetőkre, védőkre és környékbeli pórnépre egyaránt emlékeztetnek.
Bakonybéltől északra, a Tönkölös-hegy északi lejtőjén, az erdő mélyén találhatók Bakonyújvár falmaradványai, amelyek a településről a kék kereszt és kék vár turistajelzéseken egyórás sétával érhetők el. Az egykori erősséget a Felvidékről e tájra települt Podmaniczky fivérek építtették az 1530-as évek elején. Rafael és János rablófészekként használta, sűrűn fosztva ki a bakonybéli apátság birtokait. Ezért az országgyűlés1546-ban a vár lerombolását rendelte el, amire sor is került azután, hogy a királyi csapatok ostrommal bevették azt. A Bakony északnyugati peremén, Döbrönte felett, egy déli irányban lankásodó sziklagerincen magasodnak Szarvaskő várának romjai. Nagy Lajos király engedélyével, a bakonyi királyi vadászok ispánja, Himfy Benedek építtette, birtokaik védelmére. Utódai alatt azonban rablóvár lett, ahonnan többek között még Pannonhalmát is lerohanták. Mátyás király ezért a Kanizsaiaknak adományozta, azonban hamarosan ismét Himfy-birtok lett. A végvári rendszerben nem volt szerepe, feltehetően a 17. század végén vált lakhatatlanná. |
|||
Városlődtől északra, alig két kilométerre, a Csiga-hegy vonulatának északi csücskében omladozik Hölgykő vára, amely a kék turistaúton közelíthető meg. Rövid története a 14. századhoz kötődik, amelynek valószínűleg első negyedében épült. A század vége felé Nagy Lajos király a karthauzi szerzeteseknek adományozta, akik lerombolták. Bánd határában, a Séd-patak feletti sziklaszirten találjuk Essegvár romjait. A terület hajdan az Essegvári, illetve Rozgonyi család birtoka volt. A várat a török háborúk idején már nem említik. Birtokosaik feltehetően a 15. század végén hagyták el. Veszprém török megszállása (1552) után, hogy az ellenség erődítményévé ne válhasson, felrobbantották. A várromot őrző szirttetőről szép kilátás nyílik a délre fekvő Miklóspál-hegyre, amelynek északnyugati lejtőjén, a faegyedek számát tekintve, Európa második legnagyobb tiszafása terül el. Természetvédelem alá esik. |
|||
Zádorvár romjai Pécselyről a kék vár turistajelzésen, mintegy két kilométeres sétával érhetők el. Az oklevelek tanúsága szerint, ismételt pereskedések közepette, előbb Himfy Benedek, majd Mária királyné1384-es engedélye alapján, Vesenyi (Vázsonyi)László királyi étekfogó mester építtette, aki azonban hamarosan Vázsonykő (ma Nagyvázsony) várába költözött. Ezért a 15. század elejétől romlásnak indult, és a török hódoltság idején már nem is említik. A várromoktól feledhetetlen kilátás nyílik a Tihanyi-félszigetre. |
Várpalota belterületén, a város szívében áll a szabályos alaprajzú, valaha négy saroktornyos erődítmény. Elődje a 13. században, a maitól kissé északabbra megépített Bátorkő váravolt. A 14. században birtokosai, az Újlakiak úgy döntöttek, hogy a Székesfehérvár–Veszprém közötti úthoz közelebb új erősséget emelnek. Előbb, az 1390-es években inkább reprezentatív palota volt, majd a 15. század közepén belsőtornyos vár lett. A mohácsi csatavesztés előtt két évvel az Újlaki család kihalt, és a vár új gazdája, az özvegy második férje, a pécsi püspök testvére, Móré László lett, aki bástyákkal korszerűsítette. A három részre szakadt ország állandósult belviszályait is kihasználva rettegésben tartotta a környéket. Ezt megelégelve, 1533-ban János király elfoglaltatta az erősséget, amely1558-tól a törökökkel szembeni rendszerben fontos királyivár lett. Legendás kapitánya a Felvidékről származó Thury György, aki a törökök hadjárataival szemben hősiesen tartotta a várat. 1593-ban került török kézre, majd többszöri gazdacsere után 1687-benszabadult fel végleg.
1702-ben Lipót császár elrendelte a vár lerombolását. Ezt a Rákóczi-szabadságharc időlegesen megakadályozta azzal, hogy fontos kuruc erődítmény lett. Az 1707-es sikertelen császári ostromnál a harcból a nők is kivették részüket, a török elleni háborúkban oly hősiesen ellenálló egri nők példáját követve. 1711 után külső erődítményeit felrobbantották és széthordták, négy saroktornya közül kettő maradt meg. A Zichy család a 18. század elején barokk kastéllyá építtette át. A szépen helyreállított épületben ma a vármúzeum, az ország egyetlen vegyészeti múzeuma és a Bányászattörténeti Gyűjtemény kapott helyet. Itt kell megemlítenünk a Várpalotától északra, körülbelül négy kilométerre, a Fajdas-hegy északkeleti előormán található Pusztapalota romjait. A feltehetően a 13. században épült vár, a török hódoltság idején pusztulhatott el, a piros turistaúton közelíthető meg. |
||||||||||||
A megyeszékhely szívében egy 40 méter magas észak–déli irányú sziklaszirtre épült Veszprém vára. Korábban bronzkori földvár állt itt, s annak földsáncai hordozták a középkori falakat. A 10. század utolsó harmadában fejedelmi szálláshely és a térítő Bruno püspök otthona, majd az egyik korai püspökség székvárosa. A 400x90 méter kiterjedésű, délfelé lankás sziklagerincet fallal övezték, benne székesegyház, palota állt. Jobban támadható déli részén a 13–14. században épült fel a kettőskapus, felvonóhidas bejáratú külső vár.
Az erődítmény 1242-ben ellenállt a tatárnak, ám 1276-ban, az országot pusztító belvillongások során Csák Péter nádor ostrommal elfoglalta, kirabolta és felgyújtotta. Károly Róbert 1313-ban a püspököknek örökös főispáni rangot adott, így egy kézbe került az egyházi és világi hatalom. Jelentős építkezések folytak ezután, bár a helynek nem tulajdonítottak különösebb harcászati jelentőséget, hiszen az ország belsejében emelkedett. Ezért nem csoda, hogy kiváló fekvése ellenére, elavult és egyre romló védőművei miatt, könnyen bevehető volt, így a török közeledtével a püspökség a 16. században Sümegre menekült, és két évszázadon át ezen a biztonságosabb helyen is maradt.
Fehérvár 1543-as eleste után a végvárak sorába került, ahol fontos pont lehetett volna, de támadhatósága és árulások miatt, a zűrzavaros időkben tizenhétszer cserélt gazdát. 1702-ben azon váraink egyike, amelyeket I. Lipót lerombolásra ítélt, s bár sorsa beteljesedését a Rákóczi-szabadságharc késleltette, 1733-ban Acsády Ádám püspök védőműveit nagy részben leromboltatta.
A jelenleg látható barokk paloták, házak és templomok zöme a 18. század során épült. A középkori várra elsősorban az egykori kanonoki házak kerítésfalait képező régi várfalak, és a tűztorony emlékeztetnek. A város egyik jelképeként is emlegetett épület az egykori, déli őrtorony többemelettel történő magasításával épült az 1810-esévekben. A várnegyed és környéke, múzeumai, galériái feledhetetlen hosszabb programot kínálnak. |
||||||||||||
Pápa város szívében, a jelenlegi Esterházy-kastély helyén állott valamikor a vár, amely feltehetően egy 14. századi udvarház átépítésével az 1480-as években készült el. Buda (1541), majd Székesfehér vár (1543) eleste után fontos védelmi szerephez jutott a török elleni harcban.
Kapitánya, a szigligeti várat is újjáépíttető Martonfalvay Imre, megbízható erődítménnyé alakította, a kornak megfelelő modern védőművekkel – sáncokkal, töltésekkel, bástyákkal – és bár a vár lapályon feküdt, tarthatóságát északon a Tapolca-patak, keleten egy mocsaras tó segítette. Ezért a török rohamoknak többször sikeresen ellenállt. 1594-ben került csak oszmán kézre, majd a hódoltság idején és a kuruc idők során is többször cserélt gazdát. 1740-esévekben kezdték meg a birtokos Esterházyak a vár falainak, védőműveinek lebontását, majd az erődítmény barokk kastéllyá alakítását.
A Dunántúl Athénjaként is emlegetett református iskolaváros kellemes időtöltést ígér, amelyet a 16 kilométerre, Döbrönte település felett magasodó szarvaskői várrom megtekintésével egészíthetünk ki. |
||||||||||||
A Veszprém-Győr közötti 82-es út mentén magasodik Csesznek vára. A tatárjárás után, IV.Béla engedélyével feltehetően Cseszneki Jakab kezdte építeni, később a Csákoké.
A vár zöme a 15. században készült. Az idők során többször cserélt gazdát, sokszor volt királyi tulajdon is. 1552-ben Veszprém elestével végvár lett, királyi őrség védte. 1561-ben hiába ostromolta a török, és bár Győr 1594-es eleste után harc nélkül feladták a várat 1598-ban visszafoglalták a töröktől. 1637-től teljes egészében az Esterházyak tulajdona, majd felváltva, hol a kurucok, hol a labancok voltak gazdái. A szatmári békekötés után az Esterházyaké maradt 1780-ig. 1810-ben földrengés, majd tűzvész pusztította a belsőtornyos erődítményt.
A hatvanas években a feltáró ásatásokkal egybekötött konzerváló helyrehozatalon átesett romot, ma szakvezetéssel mutatják be a látogatóknak. |
||||||||||||
Devecser várának alapjait a Torna-patak árterén levő halmon, feltehetően egyemeletes és tornyos kőházépítésével vetette meg a 15. században a Csoron család. Az 1514-es parasztfelkelés harcai okozta károk és a törökök betörése miatt is, 1526 táján Csoron András erődítményszerű várkastéllyá alakította a kúriát, amely az országos védelmi rendszer egyik erős pontja volt. A ma gótikus és reneszánsz részleteket is mutató épületet 1790–99. között – G. K. Zillach tervei alapján – az Esterházy család építtette át barokk kastéllyá. Parkja természetvédelmi terület. |
||||||||||||
A Balaton-felvidéki bazaltkúpok egyik északra eső tagján, a Somlón vigyázzák az alattuk elterülő történelmi borvidéket Somlóvár falai. A belsőtornyos vár belső udvarában, a várra jellemző, sokszögű gúla alakú torony emelkedik, amely konyhakürtő volt. Valószínűleg a cseh származású Csenig lovag építtette a király megbízásából. Bár a török soha nem ostromolta, a 17. századtól romlásnak indult, s utolsó birtokosai – az Erdődyek – köveit Dobán épülő kastélyukhoz hordatták el az 1830-as évek végén. A romok Doba és Somlóvásárhely településekről rövid (2 – 3, 5km) túrával érhetők el a jelzett turistautakon. A kaptatós terep nehézségéért a túrázót a hegycsúcsról elétáruló látvány kárpótolja a Tapolcai-medence bazaltkúpjaival, a Bakony vonulataival, a távolban a Kisalföld nyugati peremén felködlő Kőszegi- és Soproni-hegységgel. Szomját a vándor a hegyen levő pincékben jófajta somlai borral olthatja. |
||||||||||||
A Veszprémet Tapolcával összekötő, valaha Budáról Itáliába vezető útmentén, Nagyvázsony szívében emelkedik Vázsonykő vára, amelyet a 14. század végén a Vázsonyi nemzetség építtetett, és a pécselyi Zádorkő várából ideköltözött. A külsőtornyos vár legrégebbi része a ma is monumentális lakótorony, amelyet Kinizsi Pál, ki a Vázsonyi család férfiágának kihalása után Mátyás királytól kapta meg a várat, többek között palotával, kápolnával, barbakánszerű kapuvédőművel egészített ki az 1490-esévekben.
A török terjeszkedésével fontos végvári erősség, amely feltehetően csak a 16. század végén került rövid időre török kézre. A Rákóczi-szabadságharc alatt, hol a labancok, hol a kurucok birtokolják. A harcok után jelentősége megszűnt. 1649 óta birtokos Zichy család lakhelyül nem ezt, hanem a főút mellett 1760 táján barokk stílusban épített, majd 1815-ben klasszicista stílusban átalakított kastélyt használta. Lakótornya volt uradalmi börtön, pálinkaégető és cselédlakás is. Az erődítmény ma múzeumként látogatható. A falu egyéb látványosságai – gótikus plébániatemplom, postamúzeum, tájház, pálos kolostor romjai – és környéke hosszabb tartózkodásra csábítanak. |
Hegyesd és Csobánc, a két szomszédvár. Tapolcától keletre, az Eger-víztől északra található az előbbi, délre az utóbbi, és két őrtoronyként vigyázták a Veszprém és Tapolca közötti utat. Hegyesdet a 13. század második felében kezdték építeni. A következő háromszáz évben gyakran cserélt gazdát. A 376 méter magas bazaltkúpon épült Csobánc várát 1272-től említik az oklevelek. 1300-tól a Rátót nemzetségből való Gyulaffy családé, mintegy négyszáz éven át. Fehérvár elestével a törökök elleni királyi végvárrendszer egyik fontos tagja lett ez a belsőtornyos kicsi vár. Hős védőinek köszönhetően sohasem volt török kézen. Amikor a török Pajazit aga1561-ben Hegyesdet elfoglalta, Csobánc tulajdonosa, Gyulaffy László – ki éppoly híres bajvívó volt, mint várpalota hőse, Thury György, vagy a Szigligetet eredményesen védő Magyar Bálint – párbajra hívta ki az agát, hogy az Csobánc várát ne veszélyeztesse. Az aga páncélban vonult ki a küzdelemre, de Gyulaffy kopjája zászlóstul hatoltát ezen is. 1562-ben Gyulaffy, Magyar Bálint és Salm győri főkapitány egyesített hadai visszafoglalták és felrobbantották Hegyesdet. Csobánc a Rákóczi-szabadságharcban a kuruc után pótlás egyik fontos központja lett, amelyet sikerrel védtek meg a túlerőben levő császáriaktól 1707 tavaszán, úgy, hogy a harcból a környékbeliek is kivették a részüket. A csaták során a vár erősen romos állapotba került, a kurucok kivonulása után a császáriak 1709-ben használhatatlannak ítélték. |
||||||
Egykor a Balaton szigetét képező vulkáni kúpon állnak Szigliget várának romjai. A tatárjárás után, 1260-ban IV. Béla a pannonhalmi bencéseknek adományozta e területet azzal, hogy ott erősséget építsenek. Favus apát két év alatt olyan sikeresen oldotta meg a feladatot, hogy a király a várat egyéb birtokaiért elcserélte, és így királyi tulajdon lett. A 13. század vége felé a veszprémi püspök elfoglalta a várat, elrabolta a környéken is birtokos győri Pok nemzetség kincseit, ezért a király kárpótlásul a várat a kárvallottaknak adományozta. Ők végezték el az építmény első megerősítését, bővítését, amelyet még több követett. A mohácsi vész után, Török Bálint kapitánysága alatt, 1536 után Martonfalvay Imre vezetésével tették biztonságosabbá, fejlesztették védőműveit. A törökök ellen Magyar Bálint védte többször, sikeresen. A török hódoltság végén elvesztette hadi jelentőségét, romlásnak indult. A 17. század végén villámcsapás következtében vált lakhatatlanná, a maradványokat I. Lipót leromboltatta (1702), így a kurucok már nem használhatták. A rom a településről rövid sétával közelíthető meg. A vár egykori öregtornya mellől a Balaton, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-hegység szemet gyönyörködtető látványa tárul elénk. |
||||||
Kopár, füves mészkőcsúcson, a város felett emelkedik a magasba Sümeg erődítménye, melynek belső várát feltehetően a tatárjárás után építtette a veszprémi püspök. Legrégebbi része az öregtorony helyén álló lakótorony lehetett, melyet szabálytalan lefutású fallal öveztek. Többször erősítették, bővítették, így Vetési Albert püspöksége alatt, 1486 előtt. Igazi kiépítése arra az időre tehető, amikor Veszprém török általi elfoglalása (1552) után a püspökség ide tette át székhelyét. Ekkor Kövessy András püspök az északi oldalon belső falakat emeltetett, s az északi és keleti falak találkozásánál új ágyúbástyát építtetett, amely a nevét viseli.
Bár a munkálatokat villámcsapás hátráltatta, azonban királyi segítséggel befejeződtek. A végvárrendszer második vonalának egyik tagjaként tartották számon. A törökök 1664-ben, a vesztett szentgotthárdi csatából visszatérve foglalták el és gyújtották fel a várost, a vár is tüzet fogott. Sennyei István püspök hamarosan újjáépíttette. II. Rákóczi Ferenc vezéreinek önként hódolt meg, és a kurucok fontos utánpótlási állomása lett. 1709-ben foglalták vissza a császári csapatok, és 1726-ban felgyújtották, kapuját felrobbantották. Ma belépővel látogatható. Udvarán lovagi tornákat, esténként középkori vacsorákat rendeznek. A város hangulata, múzeumai, környéke nyugodt kikapcsolódást biztosítanak. |
Végezetül hadd tegyünk említést Tihany váráról, amely1683-ban leégett, 1701-ben pedig lerombolták, és köveit a bencés templom és kolostor újjáépítéséhez használták fel.
| Kastélyok és kúriák |
Kiadványunkban olyan kastélyokat mutatunk be megyénkből, amelyek jelenlegi állapotukban is felidézik a magyar arisztokrácia fénykorát.
A Csetényben található Holitscher-kastély elődjét, egy barokk kúriát, az 1700-as évek első felében az Esterházy család építtette. Külseje az 1922-es átalakításnak köszönhető. Az épület ma a falu művelődési háza. Közvetlen szomszédságában neogótikus kápolna áll, körülötte nagy kiterjedésű, védett park található.
Védett park közepén áll Lovászpatonán, az 1794–1808 között, későbarokk stílusban épült Somogyi-kastély, amelyet 1850 táján építettek át. Ma általános iskola. Az épület fő homlokzata előtti parkrészlet, nyírott, szabályos nyomvonalat követő bukszus bokraival a franciakertekre emlékeztet. Az épület főbejáratának ívét fonatos, levéldíszes faragvány hangsúlyozza.
Bakonyoszlopon, a község főutcája mentén, szép park vén fái között búvik meg a 18. században épült, barokk stílusú Esterházy-kastély, amely ma iskola, illetve gyermekotthon. Az egyemeletes épület falán, a főbejárat mellett fehérmárvány táblán emlékezett meg az utókor Esterházy Lászlóról. A kastély mai képe a 19. század végén alakult ki.
Egyemeletes, szép neobarokk építmény a Magyargencsen található Széll-kastély, amelyben általános iskola működik.
Klasszicista stílusban építtette a szép park közepén elhelyezkedő kastélyát, 1820 táján a Nádasdy család Dákán. Az épület később – 1858-ban – Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök özvegyének tulajdona lett. Az építmény jelenleg szociális otthon, parkja engedéllyel látogatható. Az egyemeletes, timpanonos homlokzatú épület falán márványtábla emlékeztet a tragikus sorsú államférfira és jótékonyságáról híres leányára.
Pápakovácsi főutcájának meghatározó építménye a 18. században épített barokk Somogyi-kastély, amelyet 1816-ban klasszicista stílusban építettek át. Ma általános iskola. A kétemeletes, zömök építmény utcai homlokzatának közepét címerpajzsos timpanon zárja. A nyugalmat, erőt sugárzó épület faragott kő ablakkeretei máltai kereszt díszítésűek. |
||||||||||||||||||
|
