A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Csór község Fejér megyében, a Székesfehérvári kistérségben.
Székesfehérvár és Várpalota között fekszik, utóbbihoz kicsit közelebb. Három kilométerre található Veszprém és Fejér megye határa. Északon a Bakony, délen a Sárrét öleli körbe. Szomszédos falvak közül egyedül Iszkaszentgyörgyre vezet út. Csór kiemelt vízbázissal, rendkívül jó minőségű vízzel rendelkezik. A vízmű mellett található hegyből fakadó karsztforrás látja el vízzel Székesfehérvárt, s a helyi embereket. De egyéb források is léteznek, amik melegvizesek.
Vasútállomása Csór-Nádasdladány, a falutól kb. 5 km-re a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon van.
1193-ban III. Béla a fehérvári keresztesek konventjének adományozta Bivalt. Bival ma az a terület, amit a hagyomány Gusztus-pusztának hív. Eredetileg a konvent custosának a kezében volt. Ám ezt nem lehet szervesen Csór történetéhez kapcsolni. Nem úgy az 1256-os kódexbeli említést. Ekkor Chort emlegetnek, ami az ótörök Cur méltóságnévre vezethető vissza. Falunk nevét igen sokféleképpen olvashatták a kutatók: Choor, Czor, Chior, Chyor, Csoór.
1476. december 11-e jeles nap a község történetében. Előző napon Mátyás király Fehérvárra jött, hogy bevárja hitvesét Beatrixot. 11-én az egész követség megindult Csór irányába, hogy már ott fogadja a hitvest. Címerben a csukát tálcán felszolgáló fogadós van, valamint Mátyás, meg egy holló. És persze a szőlőfürt.
A török a XVI. század folyamán többször is végigdúlta Fehérvárt és környékét. Akik tudtak, azok a mocsárba menekültek, vagy a környező hegyekbe. De a folyamatos rablások lehetetlenné tették itt az életet. Az viszont biztosan tudjuk az összeírásokból, hogy teljesen soha sem néptelenedett Csór, hiszen működtek a malmok, s másfél jobbágytelek után szedték az adót.
A török elvonulta után főleg református svájciak és katolikus svábok, valamint tótok érkeztek. De jó néhány magyar család is letelepedett. A falu 1780-ban háromnyelvűnek, 1818-ban kétnyelvűnek számított. A falu ősi része a Tabán, amit egyértelműen bizonyít a terület szerkezete (halmaz).
Innentől kezdve a lakosságszám emelkedik, a XIX. század-i gazdasági fellendülés következtében majdnem eléri a kétezret. Főleg agrárnépesség lakja. A kivándorlás és az első világháború visszaveti a növekedést. 1939-ig mérsékelt változást láthatunk. Az újabb háború már nem csak a frontélmények meséléséből áll a csóriaknak. 1944 decemberétől 1945 márciusáig folyamatos harcok dúlnak a német és orosz csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekül.
Csór alapításától napjainkig
1193-ban III.Béla a fehérvári keresztesek konventjének adományozta Bivalt. Bival ma az a terület, amit a hagyomány Gusztus-pusztának hív. Eredetileg a konvent custosának a kezében volt. Ám ezt nem lehet szervesen Csór történetéhez kapcsolni. Nem úgy az 1256-os kódexbeli említést. Ekkor Chort emlegetnek, ami az ótörök Cur méltóságnévre vezethető vissza. Falunk nevét igen sokféleképpen olvashatták a kutatók: Choor, Czor, Chior, Chyor, Csoór.
A terület éppenséggel továbbra is a jó halászati lehetőségekből él, s az idegen mesterektől ellesett szőlészkedésből. Öt malma van, csárdája, népessége szépen gyarapodik. Földjei több közepes birtokos kezében összpontosulnak. Igazi főhatalmat egyikük sem tud kialakítani.
1476. december 11-e jeles nap a község történetében. Előző napon Mátyás király Fehérvárra jött, hogy bevárja hitvesét Beatrixot. 11-én az egész követség megindult Csór irányába, hogy már ott fogadja a hitvest. Három sátrat állítottak fel a szabad mezőn. A királyné fehér, a király pej paripán ült. Ez volt a krónikák szerinti hivatalos verzió. Ámde a nép megőrzött egy mondát, ami szerint a király betért a fogadóba a királyné érkezése előtt, hogy éhségét helyi étkekkel csillapítsa. Csukát kért. A fogadós ki is hozta, de a király legnagyobb megdöbbenésére a hal legértékesebb része hiányzott. Mégpedig a mája. Szóvá is tette, mire a fogadós a legnagyobb alázattal azt válaszolta, hogy a májat a pap kutyája vitte el. Ebből született az a mondóka, amit talán ma már minden csóri ismer: „A csóri csukának nincsen mája, mert ellopta a pap kutyája.” Címerünkben is a csukát tálcán felszolgáló fogadós van, valamint Mátyás, meg egy holló. És persze az elmaradhatatlan szőlőfürt.
A boldog békeévek után nehéz idők jöttek. A török a XVI század folyamán többször is végigdúlta Fehérvárt és környékét. Akik tudtak, azok a mocsárba menekültek, vagy a környező hegyekbe. De a folyamatos rablások lehetetlenné tették itt az életet. Az viszont biztosan tudjuk az összeírásokból, hogy teljesen soha sem néptelenedett Csór, hiszen működtek a malmok, s másfél jobbágytelek után szedték az adót.
A török elvonulta után főleg református svájciak és katolikus svábok, valamint tótok érkeztek. De jó néhány magyar család is letelepedett. Innen van a Magyar utca, Tót utca és Nemet utca elnevezés. A falu 1780-ban háromnyelvűnek, 1818-ban kétnyelvűnek számított. A falu ősi része a Tabán, amit egyértelműen bizonyít a terület szerkezete (halmaz).
Innentől kezdve a lakosságszám emelkedik, a XIX. századi gazdasági fellendülés következtében majdnem eléri a kétezret. Főleg agrárnépesség lakja. A kivándorlás és az első világháború visszaveti a növekedést. 1939-ig mérsékelt változást láthatunk. Az újabb háború már nem csak a frontélmények meséléséből áll a csóriaknak. 1944 decemberétől 1945 márciusáig folyamatos harcok dúlnak a német és orosz csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekül. Ők majd csak májusra térnek haza, hogy megkezdjék a falu újjáépítését.
Az 1945-től 1990-ig tartó időszak ellentmondásos. Sokan költöznek be, növekszik a lakosságszám. Ez főleg Székesfehérvár szívó hatásának, a közeli inotai hőerőműnek, valamint a várpalotai szénbányának köszönhető. Szinte megvalósult a teljes foglalkoztatottság. Akkoriban népesült be a mai Táncsics utca, Vörösmarty utca, Dózsa György utca, Széchenyi utca, Csók István utca, ami korábban grófi szérűskert volt. 1948-tól állami kézbe került az oktatás, 1960-ban pedig átadták a községi művelődési házat. A faluban 1958-tól TSZ is működött.
Történelmünk utolsó 16 éve a demokrácia kiépítéséhez kötődik. 1990-ben polgármesterré választották Csete Dezsőt, aki 2006-ig viselte ezt a pozíciót. Vezetése alatt a faluban tornaterem készült, felújították a kastélyt, kiépült a gáz, szilárd burkolattal látták el az utcákat, telkek kerültek kialakításra, felépült egy tekepálya, egy futballpálya.
Csór história
Észak-Pannónia rövid története Csór megalapításig
A terület adottságaiból egyértelműen tükröződik, hogy az utolsó jégkorszak vége után már emberek élhettek itt. Nehéz azonban meghatározni, hogy pontosan milyen körülmények voltak a dominánsak 10-12 ezer évvel ezelőtt. Amit biztosra vehetünk, hogy valamikor a mai településünk déli határán fejeződött be a nyílt víztükör, amire az itt élő emberek mindennapi megélhetésük miatt halászni jártak. De hogy pontosan hol is éltek, arra a 2004-es ásatások részben már fényt derítettek. Két dombról van szó. Az egyik a mai Tabán délkeleti részén található, míg a másik a falu nyugati határától alig 400 méterre. A rekonstrukció szerint fejlett vízelvezetéssel bíró településekről lehetett szó, amik az évezredek alatt többször is gazdát cseréltek. A kőbaltát, rezet, bronzot, majd a kezdetleges vas szerszámokat használó emberek után megjelentek a római katonák is, akik utat építettek a víz mellé. Olyan utat, ami mind a mai napig létezik, ha mindössze nyomvonalában értve is, s úgy is csak részleteiben. Ez az út része volt az Aquincumot Savariával összekötő hadi útnak, ami Pannónia védelmének szempontjából bizonyult jelentősnek.
A római légiók kedvelt felvonulási területe volt a tölgyerdős Pannónia, hiszen innen lehetett legkönnyebben megközelíteni a Duna folyásának bal oldalát birtokló kvádok és markomannok egységeit. Nem egyszer maga Marcus Aurelius császár is megtapasztalta a táj nagyszerűségét, vadságát. Talán éppen a későbbi Csór területén is átutazott. Ezt nem tudhatjuk, annyi viszont biztos, hogy a folyamatos háborúk miatt a terület katonai parancsnokai feltűnően nagy hatalmat szereztek, amit a császárválasztások alkalmával érvényesíteni is tudtak. A provincia szerepe Róma szemszögéből életbevágó volt, hiszen elvesztése igen nagy riadtságot okozott volna, az ellenség azon nyomban Itáliában találja magát. Ezért aztán mindent meg is tettek az erősítéséért. Egyre több germán eredetű törzs szivárgott be, s kapott letelepedési engedélyt, idővel pedig polgárjogot. Szintén az ásatásokból tudjuk, hogy a rövid hun uralom után előbb a keleti gót törzsek, majd a langobárdok vették át az irányítást. Lovakkal temetkeztek, sok fegyveres csontvázat találtak. Helyükbe a türk eredetű avarok kerültek, akik 250 éven keresztül ellenálltak az északról és délről tapasztalható szláv nyomásnak. A békésebbnek mutatkozó szlávok szimbiózisba kerültek az avarokkal, s a terület így lassan a frankok irányítása alá került, melyből őrgrófságot szerveztek. A Kárpát-medencébe érkező magyar lovasok még pont ebből az átmeneti, szerveződéses időszakból vonták le a megfelelő konzekvenciákat, s lerohanták a vegyes avar-szláv népeket. A frankok képtelenek voltak megvédeni egy erdőktől és lápoktól teli vadregényes világot. A durván 500 ezres magyar-kabar törzsszövetség bő 10 év alatt helyezkedett el. Egyben ez volt a kalandozások sűrűsödésének időszaka is. Géza kikeresztelkedéséig a kárpát-medencei magyarság sem végleges településhálózattal, sem tervezett faluszerkezettel nem rendelkezett. Törzsek szerint telepedtek meg, amik országrészeket birtokoltak. A törzsek élén vezérek álltak, amik a nemzetségeket kormányozták. A nemzetségek főleg az azonos identitással és szokásokkal bíró családok összességét jelentették. Olyan családokét, amik tagjai vérrokonságban álltak egymással. Egy-egy család egymástól 2-3 kilométer távolságban telepedett meg egymástól. A törzs vezetőjének hívására a nemzetségfők és a családfők összeszedték lovasaikat és portyára indultak. Afféle pénzszerző vállalkozások voltak ezek, amik biztosítottak a magyarság vezető szerepét a főleg már szláv etnikumú népesség felett. Ez a főség volt a szlávság teljes beolvadásának az oka. Átvették nyelvünket, szokásainkat, kultúránkat. A magyarság pedig átvett olyan szláv szavakat, amiket korábban nem ismert, s amik főleg a helyi közigazgatásban, az állattartásban és a földművelésben voltak használatosak.
Végül is minden Szent István idejében változott meg. A pogány szertartások helyébe keresztény vallásosság került, a szálláshelyekből falvak lettek, az állandó vándorláshoz szokott magyarságot helyhez kötötték. A falvak központjába a templom került, a nemzetségfők maguk köré gyűjtötték a családfőket, s kialakultak a helyi elitek. Ezek arra törekedtek, hogy megőrizzék vezető pozíciójukat, s lehetőleg szavatolják a nyugalmat. A kalandozások már rég befejeződtek, kialakult a vármegyerendszer, a királyok erős központi hatalom kiépítésén dolgoztak. A megyei adózás alapja a föld volt, amin dolgozni kellett. Kialakult a földhöz tartozó szolgai réteg, ami felett szabadon rendelkezhetett a földesúr. Ez a rendszer szilárdult meg a XI. század végére.
Csór környéke képekkel..
N 47° 12,320' E 18° 15,536' 120 m [GCCsHo+Letérés]
N 47° 12,984' E 18° 15,399' 190 m [GCCsHo+1parkoló]
N 47° 13,479' E 18° 15,534' 237 m [GCCsHo+1kilátás]
