,Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam,
halandóból így lettem halhatatlan."

(Pilinszky János)


Valaki, ha rám néz, mindent lát
Valaki az árnyékommá vált
Őrzi léptem, tűz a télben
Valaki a csöndekből is ért
Valaki a tegnaptól is félt
Valaki, ha itt van, visszatér
Valaki a tegnaptól is félt
Szólj, ha szólnál,
Sírj, ha sírnál
Szállj, ha szállnál
Látsz, majd, hol álmod jár
Nincs baj, míg szívem lát közel
Nincs baj, míg fényed átölel
Hol vagy még remény
Ó az álmom tőle fél
Az út végét remél
Nem is létezik, ne nézd
Érezd, hogy értem a szíved szavát
Egymást miért vádolnánk
Nincs baj, míg szívem lát közel
És átölel. Átölel
Valaki, mint angyal volt és élt
Valaki, ha érint nincs veszély
Szól, ha szólnék,
Sír, ha sírnék
Száll, ha szállnék,
Álmáról álmodnék
Nincs baj, míg szívem lát közel
Nincs baj, míg fényed átölel
Hol vagy még remény
Ó, az álmom tőle fél
Az út végét remél
Nem is létezik, ne nézd
Álmodról álmodnék
Nincs baj, míg szíved fénye átölel
A holnap így jön el, bújj közel
Valaki a holnapokból,
Valaki az álmomra figyel,
Valaki az álmából rám ismer
Valaki a tegnapokból,
Aki helyett nem jöhet más
Valaki, ha rám néz, más nem számít
Úgy élj, hogy holnap ne bánd
Többet, mint várnánk
Nincs baj, míg szíved fénye átölel.

Adamis Anna

 Ha a csend beszélni tudna

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
 

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek

Ligeti Éva:Látatlan látlak

	Kaviccsá mossa Fakuló évek nyomát tapossa Apróra hullik a messzi távol Látatlan látlak, lehetsz te bárhol A parton állok Alattam homok Hullámzó emlék, elmosott nyomok Új érzéseket a nap sem másol Látatlan látlak, lehetsz te bárhol Merengve nézem Sétáló párok Gesztenyés alatt most is rád várok Unottan perdül levél a fáról Látatlan látlak, lehetsz te bárhol Gyengéd érintés Átölel karod Vágyó pillantás, Te is akarod Érezlek most is, hívlak a mából Látatlan látlak, lehetsz te bárhol Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?! (Goethe) Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. (Ady Endre)

 

Oldal: Valaki az árnyékommá vált
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat