Skellig Michael sziklasziget
Skellig Michael sziklasziget 15 kilométerre nyugatra Írország délnyugati partjaitól. A név az ír Sceilig Mhichil-ből ered és Mihály-sziklát jelent. A két Skellig-sziget közül ez a nagyobbik, területe kb. 17 hektár. A sziget legmagasabb pontja 289 méterre van a tengerszint felett.
600 éven át a sziget az ír keresztény szerzetesek fontos központja volt. Az 588-ban épített kolostorban a szerzetesek a sziklafalhoz épített kőkunyhókban spártaian egyszerű életmódot folytattak. Ivóvíznek esővizet gyűjtöttek, a szikla védettebb oldalán zöldségeket és gyógynövényeket termesztettek.
A Skellig Michael közössége soha nem volt nagy - valószínűleg 12 szerzetes és egy apát élt itt, a 12 apostol mintájára.
Az ismert, de nehezen megközelíthető kolostor 1996 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel. Éppen a nehezen megközelíthetőség miatt a kolostor épen maradt meg. A turisták belépését korlátozzák, mert úgy vélik, hogy a növekvő számú látogató tönkretenné a sziget állapotát, különösen a sziklára vezető kb. 600 kőlépcsőt.
Skellig Michael kolostora több viking rajtaütést túlélt a 9. században. 1000 körül új kápolnát építettek. A 12. században a szerzetesek elhagyták a szigetet és a szárazföldi Ballinskelligs kolostorba költöztek.
Az 1500-as évektől kezdve a sziget az éves zarándoklatok célpontjává vált, de állandó lakossága nem volt. A 1826-ban két világítótornyot építettek, így a szigetnek ismét voltak lakói: a világítótorony őrei. Az egyik világítótorony most is üzemel, de az 1960-as években átépítették és az 1980-as években automatizálták.
Kisebb szomszédjával, a Little Skelliggel együtt a sziget természeti rezervátum. A Skelligeken számos tengeri madár honos, köztük szulafélék, viharmadárfélék, sirályfélék és alkafélék.
Szpaszo-Preobrazsenszkij
Jaroszlavl város Oroszországban, Moszkvától 250 km-re (vonattal 282 km-re) északkeletre, a Volga és a Kotoroszl folyók találkozásánál. A Jaroszlavli terület központja, lakóinak száma 605 200 fő. A legrégibb Volga-parti város, egyike a Moszkva körüli ún. Aranygyűrűt alkotó ősi, műemlékekben gazdag városoknak. Történelmi városközpontját 2005-ben felvették az UNESCO Világörökség listájára.
Jaroszlavl legrégibb műemlékegyüttese a 12. században alapított Szpaszo-Preobrazsenszkij-(Megváltó színeváltozása)-kolostor, közepén az azonos nevű székesegyházzal. A katedrális egy 13. századbeli híres, de 1501-ben leégett templom helyén épült 1506-1516 között. A kolostort bástyákkal erősített vastag fal övezi, területén a 16. századból egy további templom a refektóriummal, a Szvjatije vorota (Szentkapu, 1516), a harangtorony (19. századi tetőzettel) és a volt szerzetesi cellák épülete található. 1788-ban a kolostor könyvtárában őrzött sok ezer régi könyv közül került elő másolatban az óorosz irodalom alapvető alkotása, az Igor-ének.
A 17. századi jaroszlavli templomépítészetet a dekoratív elemek gazdagsága, különösen az öntött színes kerámialapok alkalmazása jellemzi. A vöröstégla épületeket a párkányokon körbefutó, ajtó- és ablakkereteket kívülről szegélyező, a kupoladobokat is elborító élénk színű kerámiasorok díszítik. Ennek különféle változatai láthatók többek között a Bogojavlenyije-( Vízkereszt-, 1684-1693), az Ioann Zlatouszt-(Aranyszájú Szent János-, 1649-1654) és a Nyikola Mokrij-templomokon (1665-1672). Az épületek legbecsesebb díszei a freskók. A tolcskovi Ioanna Predtecsi-(Keresztelő Szent János-) templom és különösen a főtéren álló Ilji proroka-(Illés próféta-, 1647-1650) templom fedett tornácainak (galériáinak) a teljes falfelületet elborító freskói csodálatot keltenek, korabeli ikonosztázaikkal együtt az orosz művészet legszebb alkotásai közé tartoznak.
A történelmi városmag a Volga és a Kotoroszl folyó között emelkedő földnyelven alakult ki. Az 1778-ban elfogadott városrendezési terv a régi, középkori városszerkezetre épült. Megtartották a főtérről az egykori városkapukhoz vezető utcákat, de magát a várfalat lebontották (csak két őrtornyát, az 1660-as évekből való Znamenszkaja és Volgai tornyot hagyták meg), helyén 1820-1821-ben körút létesült (ma: Pervomajszkij körút). Klasszicista stílusú lakó- és középületek, kormányzósági paloták sora épült, ezek egy része ma is áll, így a városháza épülete, a líceum (1788), a Kadetiskola épületegyüttese (Kadetszkij korpusz, 1798-1828), a Kormányzói palota (Gubernatorszkij dom, 1820-as évek). A kereskedőnegyed épületegyütteséből (Gosztyinij dvor, 1813-1818) egy klasszicista oszlopsoros épületrész és a rotonda maradt fenn.
Taj Mahal
Az Orloj
Az Orloj az Óváros téren, a prágai városháza oldalán található óramű, mely 1410 óta működik.
A felső részén elhelyezett apostol szobrok ,,táncát" minden órában élvezhetik a látogatók. Az óra legrégebbi részét az óraműves Mikuláš Kadaň és Jan Šindel a Károly Egyetem matematika és asztronómia professzora készítették 1410-ben. 80 évvel később egészítették ki a remekművet gótikus szobrokkal és ekkor helyezték el a naptárlapot is. A már említett mozgó figurákat a 17. században helyezték el.
Mennybenetel templom
A Moszkva melletti Kolomenszkoje falu és környéke évszázadokon át a moszkvai nagyfejedelmek, illetve a cári család birtoka volt. A 16. században emelt Mennybemenetel-templom közelében a cárok nyári rezidenciája állt, melynek fából épült palotáját lebontották, csak néhány kőépülete maradt fenn. Helyén a 20. században múzeum létesült, a falu eltűnt, a területet Moszkvához csatolták. Kolomenszkoje hírnevét ma jórészt a Mennybemenetel-templom őrzi, melyet 1994-ben felvettek az UNESCO Világörökség listájára.
Az 1532-ben felszentelt templomot III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem építtette fia, a régóta várt trónörökös - a későbbi Rettegett Iván - születésének emlékére. A mészkőből és téglából emelt épület lényegében egyetlen magasra nyúló torony. Ez a fennmaradt legkorábbi és legtökéletesebb, sátortetővel fedett orosz kőtemplom, amely hatással volt az ortodox egyházi építészet fejlődésére. Megépítése szakítást jelentett az addigi bizánci stílussal, amelyre a kupola volt jellemző, és helyette a régi orosz fatemplomok meredek tornyú, sátortetős megoldását alkalmazta.A centrális elrendezésű, görögkereszt alaprajzú épület megemelt talapzaton áll, az erre épült galériára fedett lépcsősorok vezetnek fel. A talapzatról emelkedik magasba a nyolcszögű templomtest, majd a szintén nyolcszögű, gúla alakú sátortető, tetején kis kilátóval. Veszély esetén az őrök onnan tudtak fényjelzéseket adni, hiszen az épület a Moszkvát védő őrtoronyrendszer része volt. A templombelső területe szokatlanul kicsi, magassága azonban eléri a 40 m-t, a tornyot tartó falak vastagsága pedig a 3 m-t. A 62 m magas templom a Moszkva folyó partja fölötti dombra épült, elkészültekor Moszkva legmagasabb épülete volt. Arányai, egyszerűsége, az ég felé emelkedést hangsúlyozó külső dekoratív elemei miatt joggal tekintik a középkori orosz templomépítészet egyik remekművének.
A templom eredeti berendezései, ikonosztáza, freskói az évszázadok alatt megsemmisültek. Maga az épület - a szükséges kisebb javításoktól eltekintve, például 1735-ben egy vihar után lényegében sértetlenül maradt fenn, átépítésére nem került sor. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy a kolomenszkojei Mennybemenetel-templomot felvegyék a Világörökségi listára. 2001-ben részletes tervet dolgoztak ki a templom tudományos felmérésére és a konzerváló munkák elvégzésére. Ez a munka jelenleg is tart.
Neszebar festői városka
közvetlenül a Napospart mellett található. A szárazfölddel egy hosszú, és keskeny "híd" köti össze, amely 9000 éves, és nem tudni róla, hogy ez természeti képződmény, vagy emberi kéz alkotta.
A 10 ezer lakosú város szépségére jellemző, hogy óvárosa 1983 óta az UNESCO
Világörökség része. Gyakran nevezik "Bulgária Dubrovnikának", illetve a Fekete-tenger gyöngyszemének is. Szép nevezetességeit gazdag történelmének is köszönheti: Bulgária
egyik legrégibb városaként már a Kr.e.-i 6. századból is maradtak ránk emlékek.
A Római Birodalomhoz, és Bizánchoz is tartozott a hely, és lakói mind-mind gazdag emlékeket hagytak a városra. Annak ellenére, hogy a város több része már víz alatt van, Neszebar még mindig az emberiség élő történelemkönyve: ősi városfalak, középkori templomok, és faházak, amely a város egyik szimbólumának számít, mind-mind elvarázsolják az ide utazókat. Neszebart sokszor úgy emlegetik, mint azt a várost, amely a világon a legnagyobb templom/lakos aránnyal rendelkezik. A 6. századi templomromoktól kezdve, 17. századi, ma is jó állapotban lévő templomokig minden korban, minden stílusban épült egyházi épületek láthatók itt.
Gunung Mulu Malajzia
A természet kivételes szépségű ajándéka, a Nagy- korallzátony a világörökség része, Földünk egyik leglenyűgözőbb tengeri élővilágát rejti. Ez a legnagyobb ilyen típusú világörökségi helyszín. Itt van bolygónk legnagyobb korallzátony- rendszere. A zátony Ausztrália északkeleti kontinentális talapzatán 2000 km hosszan húzódik, 350 055 km-es területén. Az uralkodóan észak-dél irányú zátony számos éghajlati területen halad át. A korallzátonyok közé mintegy 618 szárazföldi sziget szövődik. A világ bőrkoralljainak harmada és a zátonyhalak 1500 faja él az itteni vizekben. A világ hét veszélyeztetett tengeriteknős-fajából hat fordul itt elő. Továbbá 400 szivacsfajta, és mintegy négyezer puhatestű faj található itt. Ez az otthona több mint harminc emlősfajnak és 200 madárfajnak. Az ausztrál tudósok szerint a zátonyt a globális felmelegedés és a korallfehéredés veszélyezteti. Ezek szemmel láthatóan növekvő iramban rongálják a korallokat.
@font-face { }p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal { margin: 0cm 0cm 0.0001pt; font-size: 10pt; }div.Section1 { page: Section1; }
Ha Long-öböl Vietnamban, a Quang Ninh tartományban található, 170 km-re van a fővárostól.A legenda szerint a Ha Long- öbölben (a „Leszálló sárkány öblében”) található megannyi elszórt szigetet sárkányok hozták létre, melyek Vietnámot védelmezték az ellenséges seregek támadásai ellen. A kevésbé meseszerű megközelítés szerint a területet egykor mészkőhegyek borították, melyeket folyók és beomlott barlangok tagoltak, az így létrejött karsztos felszínt pedig utóbb elöntötte a tenger. Az erózió folytatódott így a szigetek ma már a vízből kiemelkedő gigantikus szobrokra hasonlítanak. Némelyikük 12 méter magas csirkét formáz, a másik 9 méter magas guggoló békára emlékeztet, mások pedig óriási füstölőre vagy egyiptomi piramisra hasonlítanak. Sok barlang, üreg, sziklaboltozat található erre. Ha Long-ot gyakran a világ nyolcadik csodájaként emlegetik. 1995 decemberében az UNESCO a "világörökség részének" nyilvánította.
@font-face { }p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal { margin: 0cm 0cm 0.0001pt; font-size: 10pt; }div.Section1 { page: Section1; }
A területen 170 korallfajt azonosítottak. A növényvilágban az egész Földön sehol másutt elő nem forduló fajok találhatók, például mint a Halong legyezőpálma. Itt él a világ egyik legveszélyeztetettebb főemlőse, az aranyfejű langur. Az erőfeszítések ellenére a fajt a vadászat a kihalás szélére sodorta.
Madagaszkári mészkőharcosok
Csontváz-part a Namíb-sivatag északi részén húzódik.A part baljóslatú nevét az itt heverő hajóroncsoknak köszönheti, melyeket az erős atlanti áramlások ejtettek csapdába.A szárazföld sem barátságosabb. Azok, akiknek a jéghideg Atlanti-óceán és a cápák okozta veszély elől sikerült megmenekülniük, gyakran éhen vagy szomjan vesztek a hajóroncsok és a bálnaroncsok szomszédságában. Néhány hét elteltével aztán a Namíb- sivatag finom homokja vékony lepellel vont minden emberi, állati maradványt. Az Angola határától 500 km hosszan végighúzódó part menti terület ma nemzeti park.
Ez a sivatagi régió nevével ellentétben, igen látványos. Sokszor 300 métert is elérő homokdűnék a tengerbe buknak alá, amelynek vize kristálytiszta.Úgy tűnik, mintha a Csontváz-parton az élet semmi formája nem maradna meg. Ez azonban nem igaz.
Növények, állatok élnek itt szép számmal - mégpedig a ködből!Normális körülmények között az Atlanti- óceán felett kialakult forró, nedves levegőnek a perzselő sivatagi napon el kellene tűnnie: mielőtt azonban a párás légtömegek elérnék a partot, a közvetlenül az Antarktiszról érkező jéghideg Bengulea-áramlatba ütköznek, s nedvességtartalmukból a lehűlés során köd képződik. A kora reggeli órákban lehet különösen jól megfigyelni a nedves „szellem” okozta látványosságot, amint félelmetesen szétterül, és akár 40 km mélyen is belopódzik a szárazföld felé.Hajnalban az egész partvidék nyüzsögni kezd. Minden élőlény sajátos módon alkalmazkodik ehhez a környezethez, hogy az életet adó vízcseppeket minél hatékonyabban hasznosítsa.
A ködevő bogár például miután felfutott egy dűnére akrobata módjára „fején áll”, a hátsó lábait kinyújtja.
Pontosan úgy, ahogy egy pohár víz falára kicsapódik a víz, ha elég hideg, a köd is lecsapódik a bogár testén és lecsurog a szájához. De van olyan bogár is, amelyik több mint egy méter hosszú árkot épít, amelynek meredek falain a víz lecsapódik és a „ciszternában” összegyűlik.
A növények gyökere nem hatol túl mélyre, de annál jobban szétterül, és kb. 10 méteres körzetből gyűjtik össze a nedvességet.
Madagaszkár nyugati partvidékén hatalmas mészkőfennsík tornyosul a sziget többi része fölé. Egyik oldalán a tsingy nevű lágy, lankás rész terül el, a déli részen pedig csatarendbe állt katonák módjára párhuzamos sorokban elhelyezkedő hegyes tornyocskák ejtik ámulatba az utazót. A Tsingy de Bemaraha áthatolhatatlan vadon, a növényzet nagy része sehol máshol nem honos, ilyen például a csak ezen a tájon élő vadbanán és egy különleges ébenfafajta. Ezek a mészkősziklák a Világörökség részét képezik.
A Sierra Nevadától keletre medencék egész sora található. A legnyugatibb közepén terül el a 225 km nagyságú, lefolyástalan, sós vizű tó, a Mono- tó. Sótartalma eléri a 10%-ot, amely csaknem háromszorosa a tengervíznek.
„Akadnak ugyan nála sokkal sósabb tavak is, ám az oldott szulfátok még lúgossá is teszik. Hasonló kémiai összetételű vizet legföljebb a Kelet-afrikai- árokrendszer tavaiban találunk, de még ott sincsenek olyan képződmények, amelyek a Monot tájképi megjelenésével is egyedülállóvá teszik. Partjához közeledve már messziről szürkésfehér oszloperdő tűnik fel; lehetnének görög templom romjai vagy termeszvárak, de nem azok, hanem mésztufa tornyok; a tó fenekéről feltörő édesvizű források teremtményei. A tufák a parttól távolabb a szárazföldön is előfordulnak.”
Azt gondolhatnánk, hogy ilyen sós vízben nem tud megélni semmiféle élőlény. Pedig nem így van, mert van élet a tóban. Alga és rák is él itt, a parton pedig milliószámra találkozunk a sós vizet kedvelő legyekkel. A Mono környéke rengeteg madár szállás- illetve átvonuló helye.
|
|
|