ROMANTINKA MINDHAHÁLIG

“Csak kétféleképpen élheted az életed.Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat,vagy abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)

A csáfordjánosfai virágtenger


Február végétől Csáfordjánosfán járva csodát láthatunk – természeti csodát. A községhez közeli évszázados erdőben milliószámra virágzik a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). 26 hektárt borít be a fehér virágszőnyeg – a látvány az ország minden részéből idevonzza a látogatókat. A korai felmelegedésnek köszönhetően idén már február közepétől virágba borult az erdő alja.

A famatuzsálemekkel teli tűzdelt tölgy-kőris-szil keményfa ligeterdő, a Répce árterében található.

A Répce vidéke sokáig nem keltette fel a természetvédők érdeklődését, a terület csak a 20. században került előtérbe.

A csáfordjánosfai erdő 1999 óta a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. Bár a Győr-Moson-Sopron illetve Vas megye határán elterülő védett terület elég távol esik a nemzeti park többi részétől, ám mégis szorosan kötődik azokhoz, hiszen a XVI. századig a Répce vize táplálta a Fertőt, elterelése után pedig a Hanságot.

Míg a folyóink nagy részét lecsapolásokkal és gátépítésekkel szabályozták, addig a Répce öntésterületein nem történtek ilyen jellegű beavatkozások.

A civilizációt sokáig csak a vízimalmok képviselték a folyón, amelyek igazán nem zavarták az eredeti ökológiai rendszert.

Sőt, a víz duzzasztása miatt bekövetkezett hordalék-lerakódás megakadályozta a meder mélyebbre vágódását, amely kedvező hatást gyakorolt a Répce környéki erdőkre a talajvízszint magasan tartásával.

Sajnos manapság a védett területeken kívüli szabályozás következtében csökkent a talaj vízszintje, így a ligeterdő sorsa attól függ, hogy sikerül-e visszafordítani a folyamatot.

Érdekesség, hogy az erdő megmaradásában nagy szerepe volt annak, hogy az államosítás előtti utolsó tulajdonosa, dr Simon Elemér – Sopron vármegye főispánja és a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke – féltő gonddal őrizte családja kedvelt kirándulóhelyét. Sőt, az öreg tölgyek még neveket is kaptak a családtagok után, mint Ödön vagy Elemér.

Némely kocsányos tölgy (Quercus robur) eléri a 250 éves
matuzsálemi életkort és a több öles törzskörméretet.

A tölgyek mellett nem kell szégyenkezniük az évszázados kőriseknek (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica,Fraxinus excelsior) és szileknek (Ulmus laevis) sem.

Az erdő lágyszárú növényei koratavasszal nyújtják a legnagyobb élményt.

Közülük a legnevezetesebb a község címerében is szereplő tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

De megtalálható itt a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) és az odvas keltike (Corydalis cava) is, amely szintén virágtengerként terül el lábunk előtt – lila-fehérben.

A tőzike után virágzik a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), és a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) is.

A tavaszi tőzike védett növény. Eszmei értéke 10000 HUF/tő.



A csáfordjánosfai virágtenger


Február végétől Csáfordjánosfán járva csodát láthatunk – természeti csodát. A községhez közeli évszázados erdőben milliószámra virágzik a tavaszi tőzike (Leucojum vernum). 26 hektárt borít be a fehér virágszőnyeg – a látvány az ország minden részéből idevonzza a látogatókat. A korai felmelegedésnek köszönhetően idén már február közepétől virágba borult az erdő alja.

A famatuzsálemekkel teli tűzdelt tölgy-kőris-szil keményfa ligeterdő, a Répce árterében található.

A Répce vidéke sokáig nem keltette fel a természetvédők érdeklődését, a terület csak a 20. században került előtérbe.

A csáfordjánosfai erdő 1999 óta a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. Bár a Győr-Moson-Sopron illetve Vas megye határán elterülő védett terület elég távol esik a nemzeti park többi részétől, ám mégis szorosan kötődik azokhoz, hiszen a XVI. századig a Répce vize táplálta a Fertőt, elterelése után pedig a Hanságot.

Míg a folyóink nagy részét lecsapolásokkal és gátépítésekkel szabályozták, addig a Répce öntésterületein nem történtek ilyen jellegű beavatkozások.

A civilizációt sokáig csak a vízimalmok képviselték a folyón, amelyek igazán nem zavarták az eredeti ökológiai rendszert.

Sőt, a víz duzzasztása miatt bekövetkezett hordalék-lerakódás megakadályozta a meder mélyebbre vágódását, amely kedvező hatást gyakorolt a Répce környéki erdőkre a talajvízszint magasan tartásával.

Sajnos manapság a védett területeken kívüli szabályozás következtében csökkent a talaj vízszintje, így a ligeterdő sorsa attól függ, hogy sikerül-e visszafordítani a folyamatot.

Érdekesség, hogy az erdő megmaradásában nagy szerepe volt annak, hogy az államosítás előtti utolsó tulajdonosa, dr Simon Elemér – Sopron vármegye főispánja és a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke – féltő gonddal őrizte családja kedvelt kirándulóhelyét. Sőt, az öreg tölgyek még neveket is kaptak a családtagok után, mint Ödön vagy Elemér.

Némely kocsányos tölgy (Quercus robur) eléri a 250 éves matuzsálemi életkort és a több öles törzskörméretet.

A tölgyek mellett nem kell szégyenkezniük az évszázados kőriseknek (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica,Fraxinus excelsior) és szileknek (Ulmus laevis) sem.

Az erdő lágyszárú növényei koratavasszal nyújtják a legnagyobb élményt.

Közülük a legnevezetesebb a község címerében is szereplő tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

De megtalálható itt a Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) és az odvas keltike (Corydalis cava) is, amely szintén virágtengerként terül el lábunk előtt – lila-fehérben.

A tőzike után virágzik a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), és a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) is.

A tavaszi tőzike védett növény. Eszmei értéke 10000 HUF/tő.


Történelmi emlékhely a medvehagymás mélyén

Ha az ember Komárom-Esztergom megye két alig ismert falucskája, Bajna és Bajót között autózik, feleút táján talál egy poros kis leágazást Pusztamarót felé. Ezen néhány kilométert zötykölődve – már a Gerecse tövében – igen hangulatos, eldugott kis helyre érkezhetünk.

Pusztamarót a hetvenes években elnéptelenedett falu, emlékét ma már csak egy idős lucfenyő alatt megbúvó apró temető és néhány ház őrzi. Fasora alatt halad el az Országos Kéktúra útvonala. Tavasszal, fehérbe öltözött gyümölcsfái között, a szépen nyírt tisztáson remek lehetőség nyílik a pihenésre, bográcsozásra.

A rét közepén található szobor-kompozíció a magyar történelem egyik tragikus csatájának állít emléket. 1526 szeptemberében, a mohácsi csata után sok ezer menekült állt itt ellen napokig a török támadásnak. A szekértábort a törökök végül csak Budáról hozott ágyúkkal, kegyetlen vérengzéssel tudták felszámolni. Ám a ma itt honoló nyugalom mit sem sejtet már e drámai eseményekből.

Érdemes kicsit beljebb sétálnunk az erdőbe, a kék jelzést követve Tardos irányába. A Gerecsének, a hegység névadó hegyének északi oldalán járunk, tiszteletet parancsoló bükkös erdőben. A szürke, sima törzsű bükkfák sokaságát juharok, hársak, és néhány tölgy teszik változatosabbá. A táj vadregényességét fokozzák a derékba tört, de még álló, vagy teljes hosszukban a földön elterülő holt fák és az itt-ott kibukkanó mészkőtömbök, sziklapadok is.

A bükkösök jellegzetessége, hogy lombkorona-szintjük igen zárt, kevés fényt enged át. Az aljnövényzet fajai így minden lehetőséget megragadnak, hogy a szükséges fénymennyiséghez hozzájussanak. Hatékony stratégia az úgynevezett kora tavaszi geofitonoké: ezek igen hamar, még a bükkök lombfakadása előtt kihajtanak és virágot hoznak. Mire a fák teljesen kilombosodnak és besötétül az erdő, addigra ezek a növények már termést is érlelnek, majd visszahúzódnak föld alatti szerveikbe, hogy aztán jövő tavasszal ismét az első melegebb napokon előbújjanak.

Ehhez jelentős energia-tartalékra van szükségük, nem véletlen hát, hogy ezek a kora tavaszi fajok különféle föld alatti raktározó szervekkel, hagymával, gumóval, gyöktörzzsel rendelkeznek. Ilyen geofiton növény többek között az odvas keltike (Corydalis cava), a salátaboglárka (Ficaria verna), vagy a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides).

A legnagyobb tömegben kétségtelenül medvehagymával (Allium ursinum) találkozhatunk, amely április-május tájékán összefüggő zöld, majd virágzáskor fehér szőnyegként borítja a gerecsei bükkösök alját, és – mivel termesztett hagymáinknak közeli rokona – hagymaillattal árasztja el az egész környéket. A vöröshagymától eltérően levelei szélesek, laposak, csillag alakú virágai pedig ernyőszerű virágzatokat alkotnak. Levele ehető, kellemes hagymaízű, ha nem védett területen találjuk, bátran szedhetünk belőle pár szálat a szendvicsünkbe. Ám vigyázzunk, ne tévesszük össze a gyöngyvirággal, amelynek hasonlóak (de nem hagymaszagúak) a levelei, viszont súlyosan mérgező!
A kétforintos hegy

Villányt elsősorban borai miatt keressük fel, pedig a határában húzódó Villányi-hegység keleti része, a Szársomlyó értékes és látványos botanikai és geológiai kincseket rejt. Most virágzik többek között a hazánkban csak itt található magyar kikerics, kétforintosunk címernövénye.

A legközismertebb virágunk a magyar kikerics lehetne, amennyiben figyelembe vesszük, hogy naponta hányan és hányszor fizetnek kétforintossal. Ám gyanítom, sokan nem tanulmányozták apró részleteiben ezt a miniatűr érménket, (aki eddig elmulasztotta, márciusig még pótolhatja!), de azok közül is, akik jól megszemlélték, kevesen tippelnének rögtön a magyar kikericsre. Nem is csoda, hiszen nem ez a legismertebb kikericsünk, hazánkban is csak egyetlen, kis területen fordul elő.

A magyar kikerics (Colchicum hungaricum) a Villányi-hegység keleti részén, a fokozottan védett Szársomlyó déli lejtőin virágzik. Már jóval a legismertebb tavaszköszöntő virágunk, a hóvirág előtt megjelenik: apró 4-10 centiméteres fehér, rózsaszínű vagy lilás virágai a területre jellemző mediterrán hatás miatt decembertől márciusig díszítik a hegyoldalt. Több mint százezer tő található itt.

A magyar kikerics nevével ellentétben nem bennszülött faj, hanem a Balkán-félszigetről származik, de jelenleg összesen csak két populációja ismert egész Kelet-Közép-Európában. Ebből az egyik hazánkban van.

Mérges szépség

Habár apró mérete és egyszerű megjelenése miatt igen megkapó növény, a többi kikericshez hasonlóan, ez is mérgező. Ezt a tulajdonságot tükrözi népi nevük is, hiszen a kikericseket a kikirics, kükörics, kükirc vagy kükerc név mellett gyakran kutyadöglesztőnek is nevezték. A legelő állatok azonban felismerik, és elkerülik a kikericset.

A Szársomlyó azonban nem csak a magyar kikericcsel büszkélkedhet. Ezen az alig több mint 200 hektáros területen eddig összesen 75 védett növényt írtak le, ebből öt fokozottan védett, és négy csak itt található meg hazánkban. A terület fokozottan védett, csak a Duna-Dráva Nemzeti Park engedélyével látogatható.

Az elmúlt hetek enyhe időjárásának köszönhetően nem csak a kikerics, de a hóvirág is nagy tömegben nyílik a hegyen. A hegy északi oldalát borító még kopár erdő aljnövényzetében pedig egy érdekes örökzöld, szintén védett növényünkre is rábukkanhatunk: a szúrós csodabogyóra (Ruscus aculeatus). Ez a szúrós levelű (a növény levélnek látszó része valójában módosult szár) növény látványos piros termése október-novemberre érik be, de kis szerencsével még februárban is láthatunk egy-két messziről virító bogyót a bokrokon.

A szúrós csodabogyó néhány évtizeddel ezelőtt nagyon népszerű volt a virágkötészetben. Védetté nyilvánítását is az indokolta, hogy hatalmas tömegben gyűjtötték vadon élő példányait. Régen ételként is fogyasztották a gyökerét, erre utal a népies elnevezése, a spárgatövis.

A hegy, ahol az ördög is járt

A Szársomlyóra nem csak a gazdag és ritka növényvilág miatt érdemes ellátogatni, hanem maga a hegy szép és érdekes látványa miatt is, amely túlzás nélkül élő földtörténeti könyvnek is nevezhető. A hegy már messziről is igen látványos, mert bár alig több mint 400 méter magas, hirtelen, ékszerűen emelkedik ki a Dráva-síkságból.

A hegytetőre a déli oldalon található nagyharsányi szoborparktól induló ösvényen juthatunk fel (az ösvény szintén csak engedéllyel járható). Már itt érdemes megállnunk egy pillanatra és szemügyre vennünk a felhagyott bányaudvart, ahol az 1960-as évek óta a szobrászok természet ihlette kőszobrokat faragtak és hagytak a helyszínen.

A látogató számára rögtön szembetűnnek a bánya falában látható hatalmas, ferde rétegek. A hegységet felépítő mészkő mintegy 145-65 millió évvel ezelőtt (a mezozoikumban) a tengerfenéken rakódott le, majd a kéregmozgások hatására az egykor vízszintes rétegek kibillentek: ezeket látjuk ma ferdén a bányafalon. A kibillenés révén jobbról balra, vagyis északról dél felé fiatalodnak a rétegek: ami egykor a tengerben előbb rakódott le, vagyis alul volt, azok a rétegek találhatók most az északi oldalon, a bányaudvar bejáratától nézve jobb kéz felől; a fiatalabb, később lerakódott tengeri üledék pedig a déli oldalon, vagyis bal kéz felől húzódik.

A mészkő a hegygerincen kisebb-nagyobb foltokban a felszínre bukkan. A kopár kőzet felszínét igen látványos hosszú barázdák, kisebb nagyobb kerekded mélyedések szabdalják, amelyeket a víz oldott ki. Ezeket karroknak, karrmezőnek nevezik, de ennél beszédesebb a népi nevük: ördögszántás. Az ördögszántás vagy ördögbarázda kialakulásának „történetét” számos helyi legenda őrzi:

„Élt valaha Nagyharsányban, a Szársomlyó-hegy lábánál egy özvegyasszony. Leánya, Harka oly szép volt, hogy maga az ördög is megkívánta. Feleségül kérte hát, de az özvegy feltételt szabott: lagzi csak akkor lesz, ha a jövendő veje napnyugtától a hajnali kakasszóig felszántja, és beveti a hegyoldalt. A sátán hat fekete kandúrt fogott ekéjébe, és serényen nekilátott feltörni a hegyet. Éjfélre a déli oldallal már végzett is. Az özvegy megrémült. Kiosont a csirkeólba, elkezdett kukorékolni. Fölriadt az álkakas hangjára az igazi, rákezdett ő is, és visszafelelt a hangos kukurikúra a falu valamennyi tarajosa. Az ördög, aki nem vette észre, hogy turpisság van a dologban, megdühödött. Világnak zavarta a hat ekevonót, az ekét Beremendig hajította, ő maga pedig visszabújt a föld alá. Ahol az eke leesett, hegyet gyúrt maga elé (ez lett a Beremendi-hegy, az ekéről lepotyogott földdarabból lett a Siklósi-hegy). Ahol a sátán visszament a pokolba, forró büdös víz tört fel; a helyet, ahol ma is előbugyog, a világszép lányról Harkánynak nevezték el; a hegy déli oldala pedig úgy maradt felszántva, de bevetetlen csupaszon, a meztelen sziklákon a macskák és a felriadt kakasok lábnyomával.”

Szöveg: Andacs Noémi

Fotó:Takács Gábor
 
Szársomlyó - A kétforintos hegy

A Szársomlyó látképe dél, azaz Beremend felől, előtérben Nagyharsány. A hegy nyugati oldala a bányászat áldozata lett.
A józanság szentélye

Aligha véletlen, hogy az a pasaréti kis utcácska, amelyet egyik oldalról az Ördög-árok határol, a napraforgóról kapta a nevét. Arról a növényről, amely nagy, sárga virágjával a Nap felé fordul, követve az életet adó égitest mozgását, a természet lüktetését, ritmusát és rendjét.

A napraforgó egyfajta kapocs ég és föld között: összeköti az „idelent” világát az „odafönt” végtelenségével: mintha benne egységesülne mikrokozmosz és makrokozmosz.

Az 1931-ben összehangolt alapelvek, s a kor legjelentősebb hazai építészeinek összefogása nyomán kiépült budai Napraforgó utca többnyire egyemeletes, lapos tetős, a különbözőségeikben is egységes összképet mutató lakóházaival – a stuttgarti Weissenhofsiedlung célkitűzését és szándékát követve – a személyes-individuális és a közösségi-együvé tartozás szellemiségét szándékozott kifejezésre juttatni.

A huszonkét ház – a dekoratív neobarokktól az Art Decón át a Bauhausig – a mintalakótelep közepére helyezett kis közparkkal és emlékművel egyszerre hordozza a magán- és közszféra, az „odakint” és az „idebent” emberre szabott léptékét, s már-már utópisztikusnak tetsző vágyát és reményét, továbbá a jövőre irányuló modernitás és a múltból táplálkozó emlékezés összetartozásának és elválaszthatatlanságának elengedhetetlen harmóniáját.

Kitárulkozó teraszok, játékos görbületek

Az építészek szándéka egyszerre természeti-kozmikus és egyszerre társadalmi-szociológiai irányultságtól áthatott. A házak – legalábbis a korábbi építészet lakóház-tervezési szokásaihoz képest – szokatlanul nagy méretű és nagy számú ablakai, a kitárulkozó teraszok, a falak játékos hajlatai, görbületei és kiszögelései együttesen az életet adó fény felé forduló, s azt befogadó mesterséges napraforgók képzetét keltik. Funkcionális építészeti elemek, amelyek nemcsak az otthon humánumát, hanem az otthon lakójának vitalitását is táplálják a fény, a napsütés, az égbolt, a fák és bokrok, azaz a természetnek az emberi tér benső világába való beemelésével.

A házak falai itt nem lezárnak, hanem megnyitnak, hiszen a tagolt tér nem önmagába záródó, elhatárolódó kompozíció, hanem ellenkezőleg: „organikus”, amennyiben leképezi és közvetíti a falakon túli világot. Ugyanígy a mértéktartóan egyszerű, ám mégis elegáns erkélykorlátok, vagy a mesterséges anyagú, inkább a jövőbe mutató beton és a természetes anyagú, organikus, még a múlt világát megidéző és megőrző fa elemekből építkező kerítések is ezt a lezáró funkciójában is játékosan megnyíló, a tekintetet a „rajta túlira” terelő hatást váltják ki. Az épületek görbületei és ívei szinte dinamizálják az architektúrát, s mintha az ívek mentén az épületek is folytonosan mozgásban lennének – akár a napraforgó – a napfény felé tájolva önmagukat.

Vidéki haranglábakra emlékeztető lámpaoszlopok

A házak szokatlan és bátor színvilága nem pusztán külsődleges, „rárakott-ráhordott” elem, hanem a kolorit az épület szerves részévé válik. A harmonikus színsávok önmagukban is a külső fény-árnyék viszonyok mozgását képezik le, azaz a szín a teret növeli, plasztikus elemmé teszi és megképzi a tér folytonosságát, a külső és belső összekapcsolódását.

A kint és a bent világának sajátos harmonizációját részben a házak falaiból kitörni vágyó, karcsú oszlopokon álló, szinte anyagtalanul alátámasztott előreugró erkélyek egyértelműsítik. Az utcai, azaz a kinti világ ismétlődő motívumai a kecses, vidéki haranglábakra emlékeztető lámpaoszlopok, amelyek egyfelől a betonoszlop mindkét oldalát megvilágító helyi fényforrások, másfelől organikus elemek: a fény primátusának már-már szakralitásba hajló dicsőítése.

Akár a napraforgó „ésszerűsége”

Az építész itt a szó legvalóságosabb értelmében – s Gropius elvárásának megfelelően – „koordinátor”, aki az ember, az anyag, a tér és a természet elemeinek finom összehangolásával a magán- és közélet, a természet és humán világ harmóniájának éthoszát kísérelte meg láthatóvá és lakhatóvá formálni. Az archaizáló elemek, a középkorias hangulatot árasztó domborművek, a múlt lenyomatai és öröksége összhangba simul a jelen és a jövő anyagainak és térformáló elemeinek illetve szellemes és nagyvonalú statikai megoldásainak egészében.

A természet rendje, változó ciklusai, az ember vérkeringése, s mindennapi ritmusa, a közösségteremtés vágya és a privát-személyes-individuális feltétlen tisztelete, valamint a természet „visszavétele” együttesen jelenik meg a Napraforgó utca arányaiban és léptékeiben, forma és tárgy harmonikus összhatásában. Nem a természetből kiszakított, a természetet erőszakosan átalakító „mű”-alkotás, hanem a természetivé átformált emberi praxis józan racionalitása gyönyörködtet.

Akár a nap felé forduló, aranylóan virító napraforgó természetadta „ésszerűsége”.

Írta: Gábor György
Fotó: Benda Iván >>
Árvalányhaj-mező a Kiskunságban

Domboldalakat beborító árvalányhaj, tengerparti hangulatot idéző homokbuckák: mindez alig száz kilométerre a fővárostól. A fülöpházi homokbuckák európai viszonylatban is egyedülálló értéket jelentenek. Itt maradtak fenn legépebben a természetes homoki növénytársulások, és egyfajta unikumként két futóhomokbucka is.

A Kiskunság száraz, homokos területein járva nehéz elképzelni, hogy egykor hatalmas folyó hömpölygött itt. A jégkorszak (pleisztocén) elején, mintegy 1,2 millió évvel ezelőtt a Visegrádi-szoroson keresztül áttörő Duna a mai Szeged térségében lévő süllyedék felé „vette az irányt”, és az északnyugat-délkelet irányban haladó folyó több száz méter vastag hordalékot halmozott fel a mai Kiskunság területén.

A jégkorszak végén aztán a Kalocsa-Mohács közötti terület besüllyedt, és az Ős-Duna lassan „elfoglalta” mai helyét. A Duna-Tisza közének átalakításában pedig a szél vette át a főszerepet: átrendezte a homokot, és így jöttek létre - a széliránynak megfelelően - az északnyugat-délkelet irányú homokbuckák, mélyedések. A területen számos sivatagi és félsivatagi felszíni forma alakult ki: parabola buckák, garmadák, barkánok, szélzászlók.

A fő különlegesség a két futóhomokbucka

A Kiskunság Kunadacstól Orgoványig terjedő buckavonulata európai viszonylatban is egyedülálló. A térség központjában található Fülöpházi-buckavidék pedig különösen értékes abban a tekintetben, hogy itt maradtak fenn legépebben a természetes homoki növénytársulások, és igaz csak mutatóba, de két futóhomokbucka (növényzettől teljesen mentes bucka) is gazdagítja a „leltárt”. Ez utóbbi fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható.

A homokbuckás térség egykori jellegzetes élővilága az erdőssztyepp volt, ahol vízellátástól és a kitettségtől függően a nyílt homoki gyeptől a nyáras borókásig több növénytársulás is megtalálható volt. Míg a homokbuckák oldalán és tetején füves homoki pusztagyepek alakultak ki, a jobb vízellátottságú buckaközi mélyedésekben (ún. semlyékekben) lápok, mocsarak, szikes tavak, és erdőfoltok tarkították a képet.

A 16-17. században a túlzott legeltetés, az erdőirtás és földművelés miatt megindult a homokmozgás, és kialakult a futóhomok. A 20. század közepére a legeltetés megszűnésével viszont ezeket a kopár buckákat is meghódította a növényzet, zömmel tájidegen gyomnövényzet, így mára már csak az említett két - Európában is egyedülálló - szabadon mozgó futóhomokbucka maradt fenn. Napjainkban az egykori homoki tölgyesek és borókások helyét az erdőgazdálkodásnak köszönhetően nagyrészt akácosok és erdeifenyő-ültetvények foglalják el. A buckavonulatra jellemző természetes növénytársulás a Kiskunságban legépebben a Fülöpházi-buckavidéken maradt fenn.

Szemgyönyörködtető árvalányhaj-mező

A területre jellemző nyílt homoki gyep talán leglátványosabb és legismertebb képviselője a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), amely tavasztól fehér mezőként borítja a buckaoldalakat.

Bizarr látványt nyújtanak a kopár felszínt borító zuzmók és mohák. A homoki gyepek jellegzetes faja a homoki csenkesz (Festuca vaginata), a homoki vértő (Onosma arenaria), a naprózsa (Fumana procumbens), a szalmavirágként ismert védett szalmagyopár (Helichrysum arenarium), a sárga virágú homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii), és a beszédes nevű apró, földön kúszó kék virágú báránypirosító (Alkanna tinctoria). Ez utóbbi nevét arról kapta, hogy gyökerét a pusztai népek egykor festék készítésére használták. Bár élelmiszer-, fa- és textilfestésre egyaránt alkalmas volt, – mint neve is mutatja –, a pásztorkodó alföldi társadalomban leginkább gyapjúfestékként, juhok megjelölésére használták.

A buckákon nyár közepén találkozhatunk a Petőfi által is megénekelt kék szamárkenyérrel (Echinops ruthenicus) és a „sárguló” királydinnyével (Tribulus terrestris). Ez utóbbi széles körben használt gyógynövény, amelyet elsősorban vízhajtásra, magas vérnyomás és magas koleszterinszint kezelésére használnak, de a testépítők körében is nagy népszerűségnek örvend. Hatóanyaga ugyanis közvetve hozzájárul a tesztoszteron-termeléshez.

A feltört és művelés alá vont földeken a művelés felhagyása után nagy számban megjelentek a gyomnövények és az inváziós fajok, többek között a selyemkóró (Asclepias syriaca), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) és a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis). Örvendetes módon viszont a védett területen megindult az őshonos fajok betelepülése is, amelyek (némi rásegítéssel) fokozatosan visszahódítják a terepet a tájidegen fajoktól.

Habár a vidék legérdekesebb eleme, a két futóhomokbucka csak korlátozottan látogatható, egy séta a Báránypirosító tanösvényen nagyon kellemes kárpótlás. A tanösvényen végighaladva megismerkedhetünk a terület növény- és állatvilágával, és betekintést nyerhetünk a Kiskunság történetébe is. A hirtelen elénk magasodó homokbuckák és a szélben lengedező árvalányhaj pedig gondoskodik a nem mindennapi látványról és hangulatról.

Szöveg: Andacs Noémi
Fotó: Vajda Zoltán


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 66
Heti: 103
Havi: 900
Össz.: 262 353

Látogatottság növelés
Oldal: Rejtett értékeink
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »