A sors.
A sors keze valahol két ember életét egymás felé vezette.

Hosszú évek óta lelkük és életük egy bizonyos fokon összekapcsolódik. Egymást segítik a bajban, a gondok megoldásában.
Nyitott könyv a lelkük a másik előtt.

Te
és
Én

Közös nevezőn vagyunk. Bánatod nekem fájdalom, szenvedésem neked is szenvedés.
Szavaid néha zeneként csilingelnek fülembe, amikor boldog vagy, de a hegedű sírását is hallottam már...
Osztoztam jóban és rosszban is veled. Átérzem problémáid súlyát, és tudod, hogy ez valós érzés, mert ismersz, több ezer éve már...
Több ezer éve már.
Lelked derűje nekem olyan, mint a fénylő nap, szíved békéje, az éj megnyugtató csendje. Villámlás és mennydörgés a haragod, de mire hozzám ér, lecsitul, megenyhül, és nyugalmat sugároz. Ezért vagyunk társak, lelki társak, egymás segítői.

A sápadt hajnali fény a falon tétovázik még, majd lassan araszolva eltűnik. Álom-batyuját viszi az éj, vacog még egy kicsit, aztán elillan a semmibe. Új nap, új hajnal, talán egy új élmény...
talán.

Te vagy.
Az egyetlen.
A lelkem őrzője, aki mellettem áll.
Sokszor van szükségem arra a megnyugtató hangra, ami átölel, magához húz, és megnyugtat. Bátorságot meríthetek szavaidból, megoldást találhatok a megoldhatatlanra...

Én vagyok.
Az egyetlen.
A lelked őrzője, aki melletted áll.
Sokszor volt szükséged rám, a lelkemre, akihez menekülhettél, mikor összegyűltek a viharfelhők...Nyugalmat kaphattál, megértést, egy olyan ördögi körben, amit magad választottál.

Őrződ voltam
Őrződ vagyok
Őrződ leszek

amíg élek,
amíg engeded,
ameddig akarod.

Őrzőm voltál
Őrzőm vagy
Őrzőm leszel

amíg élsz,
amíg engedem,
ameddig akarom.

Egymás őrzői, egymás segítői,
lámpások
a sötét éjszakában, a derűs nappalokban.

Mesél az Eső, ütemes ritmust kopogva az ablakon.
Titkos énekét fülünkbe súgja, elmeséli, hol gyűjtötte cseppjeit, bánatát, hogy miért ontja könnyeit, esőtánca kiért kiált.


Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel, ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
Forrás internet

Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd kezedben,
mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik.
Ha kisajátítod,
tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.

Anthony de Mello

Ha úgy érzed, bánatos vagy,
A sors csak játszik Veled.
Gyere el életem kútjához,
Én erőt merítek Neked!

Ha úgy érzed, az egész világ
Nem ért meg Tégedet,
Fordulj hozzám, és meséld el
Mi nyomja tiszta lelkedet!

Ha úgy érzed, a homlokodon
Barázdát szánt a félelem,
Engedd, hogy szívedbe lássak,
Visszahozzam Neked a fényeket!

Ha úgy érzed, méltó lehetek arra,
Védelmezőn fogjam a két pici kezed,
Nem szeretnék adni semmi mást,
Csak egyet: Szeretetet!

Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te."
“Kezdet a véggel szükségszerűen összhangban áll. Aki azért lett barátod, mert ez kifizetődik, abba is hagyja, ha az a kifizetődő. Majd megörül valamilyen értéknek a barátságért cserében, ha a barátságban is valami másnak örült. Mivégre szerzek barátot? Hogy legyen, akiért meghalhassak, hogy legyen, akit a száműzetésbe kövessek, akinek halála elé vessem és feláldozzam magam." (Seneca)

' A barátság olyan, mint az igazgyöngy;
kezdetben még egészen parányi és
roppant sebezhető.
Ám az idő előrehaladtával gyönyörű,
felbecsülhetetlen értékű ékszerré csiszolódik,
melyet mindenki irigykedve néz, melyet
mindenki magának szeretne.

''  A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz - ő a “most és mindörökké jó barát.

Ha barátod vagyok  - érints meg. Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet, hogy az érintésed minden, amit kapok. 

  Barátok közt   a hallgatás az igazi beszélgetés. 

Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükség rájuk.

  

,,Nem kívánok ragyogást,

pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,

és kevés embert.

De az aztán Ember legyen!"

/Fekete István/

Heinrich Heine Szívemben mindig lesz egy hely ... Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett És csak az maradsz, Ki engem boldoggá tett. Elmentél tőlem kedves, S én hagytam, hogy menj csak el Hiába lett volna minden, Ki menni akar, engedni kell. Mosolygott hozzá az arcom, De mögé ,már senki sem néz, Játszani a közönyös embert, Most látom csak mily nehéz. Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem! Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.'

Szükség van a barátokra? Leszel a barátom? - kérdezik a gyerekek, ha szimpatikusnak találják egymást. Felnőtt korban azonban ez már korántsem ilyen egyszerű. Egy magányosan élő ember számára nem könnyű a kapcsolatteremtés - pedig épp neki lenne a legfontosabb. Régebbi korok költői romantikus versekben dicsőítették a barátságot. Sajnos manapság hajlamosak vagyunk arra, hogy a legfelszínesebb ismeretséget, üzleti kapcsolatot is barátságnak nevezzük. Elfelejtettük a barátkozás művészetét, és nem vagyunk igényesek a barátokkal szemben. Nem csoda tehát, ha sok úgynevezett barátság rövid idő alatt zátonyra fut. Ez pedig jelentős mértékben annak tudható be, hogy ma már az emberek általában alulbecsülik a barátság jelentőségét. Számtalan formája létezik a barátságnak, az emberek azonban nehezen létesítenek kapcsolatot egymással, különösen, ha már elszigetelődtek a többiektől. Ez egy olyan ördögi kör, mely akár lehetetlenné is teheti egy barátság kialakulását. Ha valaki egyedül érzi magát, akkor nehezére esik a barátkozás, ami természetesen tovább erősíti a magány érzését. Sok ember egyszerűen nem tanulta meg gyermekkorában, hogyan lehet kötetlenül és nyitottan közeledni másokhoz. A kapcsolatteremtést tovább nehezíti, hogy ezeknek az embereknek a saját magukról kialakított képe is rendszerint túlzottan, indokolatlanul negatív. A szakemberek ennek ellenére hangsúlyozzák, hogy mégsem lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből, és egyéni vagy csoportos foglalkozásokon olyan hozzáállást, illetve viselkedésmódot kialakítani, melynek segítségével könnyebbé válik a barátkozás és a barátok megtartása - többek között éppen a bizonytalanság és a félénkség leküzdése által. Azt szeretjük, aki minket szeret Az igazi barát az, aki még a legnagyobb bajban is mindig mellettünk áll. Sőt, akkor áll mellettünk igazán. A régi mondás még mindig érvényes, mely szerint a zsák megleli foltját. A kapcsolatteremtés egyik legfontosabb szempontja, hogy a leendő barátok gondolkodásmódjukban ne különbözzenek túlzottan egymástól, mert csak így érezhetjük jól magunkat a másik ember társaságában. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a barátok és barátnők erősítik az önbizalmat, hiszen azokat az embereket szerepük igazán, akik minket szeretnek, és akik olyannak látnak bennünket, amilyennek mi szeretnénk látni magunkat.

Oldal: Barátság
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat