Az eszperantó hasznos közvetítő másnyelvűek számára.
A világ mind nemzetközibb lesz. Az emberek, a pénz és az áru egyre szabadabban mozognak. Ennek ellenére, mivel az emberek különböző nehezen megtanulható nyelveket beszélnek, a gondolatok nem tudnak szabadon áramolni. Az eszperantó nyelv egy olyan megoldás, amely nagyon jól áthidalja a nyelvi korlátokat. Aki megtanul eszperantóul, azt is mondhatja: "Nyitott vagyok a világra!"
Elég sok ahhoz, hogy már ma érezhessük egy valós nemzetközi közösség "ízét". Sajnos nem lehet tudni, hány ember képes eszperantóul beszélni, mint ahogy nem lehet tudni azt sem, hán ember ért latinul, vagy Kínán kívül hányan beszélnek kínaiul. Ez a szám valószínűleg 50000 és 2000000 fő között van. Minden esetben az eszperantóul beszélők elég sokan vannak és a világon sok országban élnek, ahhoz, hogy egy növekvő nemzetközi kultúra alakulhasson ki.
Új kultúrák új nyelvet szülnek. A nemzetközi kultúra sem kivétel.
Az angol csodálatos nyelv, pontosan úgy, mint minden más nyelv csodálatos saját kultúráján belül, mégis tényleg "nemzetközi"? Íme három elgondolkozni vasló:
A)Sok állam- és kormányközi szervezet egyike sem (pl. az ENSZ, az Európai Unió vagy az Interpol)használja kizárólag az angol nyelvet, és ugyanez érvényes a nemzetközi szervezetek többségére. Tény azonban, hogy az ENSZ-t és az EU-t már többször kötelezték, hogy növelje a hivatalos nyelveinek a számát.
B) Illúzió azt gondolni, hogy az angol nyelvet a világon mindenhol lehet használni. Egy látogatás Dél-Amerikába vagy Afrika olyan térségeibe, ahol többek között franciául beszélnek, vagy Oroszországba, Kínába, Japánba stb., világosan megmutatja, hogy ez valóban illúzió, ha nagyobb szállodákban, légitársaságokban stb. dolgozókon kívül próbálunk beszélni. Még Európában sem lehet gyakran angolul beszélni, és ha lehet is, csak korlátozott témakörökben.
C)Sok japán vagy kínai már tíz éve tanul angolul az iskolában, a tanulók legnagyobb része mégsem képes beszélni angolul. Nagyon kevés európai ember sokéves angoltanulás után sem képes elérni anyanyelvi szintet. Az eszperantó viszonylag rövid tanulás és gyakorlat után olyan nyelv lehet, amelyet "saját nyelvként" érezhetünk.
Igen. Ami nem lehet, az egy élő nyelv azt használó, szerető és ápoló emberi közösség nélkül, de ez a közösség nem csak egy nép lehet és lakhatnak mindenhol a Földön. A latin a középkorban nép nélküli élő nyelv volt: Cambridge, Köln vagy Prága tanárai akkor Párizsban latinul tanítottak, és mindenki elfogadta ezt. Az eszperantóul beszélők közössége némiképp hasonlít egíy olyan népre, amelynek tagjai különböző néphez tartoznak, de őrzik saját identitásukat, hozzáadva egy új, az "egy emberiséghez tartozás" identitását. Azt is lehet mondani, hogy az eszperantó nyelvnek olyan népe van, amely potenciálisan az egész bolygó népe.
Nem a bőrszín vagy a reggelizési szokások adnak életet egy nyelvnek, hanem a kommunikációs akarat. Az, hogy ez az akarat létezik, pl. az Internet is bizonyítja, amely robbanásszerűen fejlődött az utóbbi években. Ez a fejlődés amiatt volt lehetséges, mert megállapodtak az emberek, hogy a számítógépek ugyanazt a kódot, azaz nyelvet használják egymásközti kommunikációjukban, attól függetlenül, hogy McIntosh, Windows vagy Unix/Linux környezetből valók. De hiszen logikus ez a fejlődés. Miért nem működne ez a logika a különböző kultúrájú és nyelvű emberek között is?
Egyáltalán nem. Az eszperantó sajátságos védelmi eszköz minden nyelv létezési jogához.
Az egyik nagy előnye az eszperantó nyelvnek az, hogy nem nemzeti nyelv, hanem olyan nyelv, amelyet különböző anyanyelvű emberek használnak arra, hogy kicseréljék gondolataikat vagy kifejezzék érzelmeiket. Az eszperantó nyelv tehát nem versenytársa a nemzeti vagy helyi nyelveknek, hanem ellenkezőleg, hozzájárul a nyelvi elnyomás eltávolításához, amely többféleképpen is jelen van a világon.
Ezenkívül az, hogy közvetlen személyes kapcsolatokat szerezhetünk más kultúrájú emberekkel a leghatásosabb módja annak, hogy gazdagodjunk és tanuljunk a minket körülvevő emberi környezetből. E tapasztalatok gyakran növelik a kíváncsiságunkat és érdeklődésünket más nyelvek és kultúrák iránt.
Ha megtanultak eszperantóul, sokan önbizalmat kezdenek érezni magukban - "Igen, meg tudok tanulni egy nyelvet!" és többen közülük késõbb elkezdenek tanulni egy másik nemzeti vagy helyi nyelvet. Sok eszperantista nem csak az eszperantó iránt érdeklõdik, hanem más nyelvek és kultúrák iránt is általában.
Minden fontos és hasznos haladás utópiák megvalósítása. Csak az tudja megmondani, hogy valami utopisztikus vagy sem, aki jól ismerné a jövő fejlődését. De ki mondta volna meg előre 1989 novemberében a berlini fal leomlását vagy a Szovjetunió felbomlását? És valóban az emberek nem képesek pontosan megjósolni a jövőt. Sok sci-fi regényben nem történtek volna bonyolult helyzetek, ha a szereplőknek mobiltelefonjuk lett volna. Ezek most megszokott dolgok, de ezekre nem gondoltak akkor az írók. Hát a világ technikai fejlődése nem egy nagy "utópia", ami folyton megvalósult és megvalósul?
Ma az eszperantó sokkal több, mint utópia. Tényleges javaslat, minden földrészen és az élet minden területén 120 éven át való használatának eredményeként.
Valóban, sok eszperantistának egyáltalán nem fontos, hogy valamikor is elterjed-e széles körben az eszperantó nyelv vagy sem. Egyszerűen csak élvezik a nyelvet és a körülötte lévő világközösséget, pl. levelezés, utazás vagy zene által.
Paradox módon a dialektusok iránt megnyilvánuló új érdeklődés ugyanabba az irányba vezet, mint az eszperantó iránti érdeklődés.
A nyelvjárások nagyon gyakran jobban ki tudnak fejezni olyan érzéseket, illetve kapcsolatokat, amelyek egy meghatározott, néha nagyon kicsi helyi közösségekre jellemzőek. Íly módon a nemzetközi nyelv, az eszperantó sokkal alkalmasabb arra, hogy kifejezze azt, ami nem kapcsolódik sem nemzeti, sem nyelvjárási kultúrához, de minden ember számára közös. Az ideális az lenne, ha minden embernek három nyelve és három azonossága lenne: egy helyi, egy nemzeti/regionális és egy világszintű. Tapasztalatok azt mutatják, hogy ez minden probléma nélkül harmonikusan működhet. A franciaországi Colmar városban élő ember például, otthon egy elzászi német nyelvjárásban beszél, tud egy nemzeti nyelvet, a francia nyelvet és ezenkívül a világgal folytatott kapcsolataiban az eszperantó nyelvet használja, ő magát egyidejűleg elzászi németnek tartja, francia állampolgár és világpolgár is egyben, s ezzel valószínűleg gazdagabb lesz a kultúrális szemlélete, mint annak a franciának, aki csak franciául beszél.
Amikor a nyelvek szétesnek, ez azt jelenti, hogy a népek vagy nem akarnak vagy nem tudnak kölcsönös kapcsolatba lépni egymással. A latin nyelvet hatalmas területen használták több évszázadon át és egységes nyelv maradt. Majd nyelvjárásokra esett szét, és a Római Birodalom felbomlása után és a külcsönös kapcsolatok megszűnése után, kialakultak az újlatin nyelvek.
A technikai fejlődés már válaszolt arra a kérdésre, hogy lehetnek-e kölcsönös kapcsolataink -- műholdak, számítógép-hálózatok, mobiltelefonok, tömegkommunikációs eszközök, vonatok, repülőgépek, autók... megjelenésével. És az eszperantó nyelv önmagában véve elég erős kifejezése annak a ténynek, hogy az emberek valóban szeretnének közvetlen kapcsolatokat egymással.
Minden nyelv az emberi alkotási vágy terméke. Sok dolog, amelyek számunkra természetesek, ténylegesen az emberi kreativitás természet iránti alkalmazásából erednek.
Az eszperantó nyelv alapszerkezete olyan vonások kiválogatásával és finomításával alakult ki, amelyek a különböző "természetes" nyelvekben fejlődtek ki. Ennek következtében az eszperantó nyelv beszélői számára a természetes nyelv benyomását kelti. Ebből adódik az a tény is, hogy az eszperantó nyelv sokkal inkább tiszteletben tartja az emberi agynak azt a természetes hajlamát, amellyel általánosítja a nyelvi jeleket az egész nyelvhez képest. Sok nyelvben van egy különleges szó a "jobb" fogalmának kifejezésére. Az ezen a nyelven beszélő gyerekek kezdetben a kétszavas kifejezést "pli bona" kifejezést használták, mivel látták a "pli" szót a "pli juna" (fiatalabb), "pli forta" (erősebb)kifejezésekben és ezzel általánosították a "pli" szót a "bona" (jó) fogalomra is. Csak a szülők és tanárok általi javítás vagy az vágy, hogy jobban utánozzák a környezetükben élő embereket, készteti őket arra, hogy ezt a természetes formát az adott nyelvben szokásos módon fejezzék ki. Ugyanígy van ez a rendhagyó dolgokkal is. Vannak nyelvek, amelyekben a "prenis" (vett, fogott) jelentésű igében nem a szokásos rendszert használjuk (pl. végződést teszünk hozzá vagy módosítjuk a végződést), hanem az ifén belüli magánhangzót változtatjuk meg. Ebben az esetben is megállapíthatjuk, hogy a gyermekek vagy a idegennyelvűek kezdetben a múlt idő általános képzési szabályait alkalmazzák és nem használják a rendhagyó képzési módot. Az ilyen nehézségek sokkal ritkábbak az eszperantó nyelvben.
Csodálatos dolog volt az eszperantó megszületésével kapcsolatban az a tény, hogy a nyelv kezdeményezőjének (L.L.Zamenhof) olyan feltételeket sikerült teremtenie, hogy akkor is működőképes legyen, ha különböző emberek sajátítják el a gyakorlati kommunkáció céljából. Így történt, hogy a használat élő nyelvvé tette a nyelvtervezetet. Az, amit egy ismeretlen varsói szemorvos elvetett 1887-ben egy kis könyvecske formájában, a valóságban már nem volt mag. Egy mag lett, amely kedvező talajra talált (olyan emberekre, akik vágytak egy ilyen nyelvre, hogy könnyen kommunikálhassanak egymással) és amely ezen a talajon nőtt igazi élő nyelvvé.
Bár az eszperantó magját csak egy ember vetette el, a nyelv ugyanúgy fejlődik, mint bármilyen más nyelv a használat során. Bár az alap mindig ugyanaz marad (ezt mutatja be a Fundamento de Esperanto), a nyelvnek ma sok olyan szava és kifejezése van, amelyek száz évvel ezelőtt még nem léteztek a nyelvben. Tehát az eszperantó gazdagodott és folyamatosan gazdagszik. A nyelv fejlődését folyamatosan figyelemmel kíséri az Akademio de Esperanto.
Azok az emberek, akik a legjobban értik egy nyelv komplexitását, a nyelvészek. Talán éppen azért sok nyelvész, akik egyébként nagyon hozzáértő emberek, nem tudják elhinni, hogy az eszperantó is működhet úgy, mint teljesértékű, élő nyelv és ennélfogva ugyanúgy figyelemre méltó és kutatható nyelv.
Egy nyelv annyira bonyolult és kifinomult rendszer, hogy egy igazi, gazdag és élő nyelv megjelenése, amely egy fiatalember nyelvtervezetén alapszik (Zamenhof 27 éves volt, amikor tízéves munka után bemutatta az eszperantó nyelvet) nagyon valószínűtlen dolog. Természetes tehát a szkeptikus hozzáállás. De ha utánanézünk a dolognak, észrevehetjük, hogy az eszperantó nyelv csodálatosan jól működik a nemzetközi kommunikációban.
Igen. Költészet található az eszperantóról 1887-ben megjelent első brosurában. Rendszeresen megjelennek új versgyüjtemények és sok híres verset fordítottak le eeszperantóra.
Egy vita nagyon eredményes lehet akkor, amikor mindenki közvetlenül egy olyan nyelven tudja kifejezni magát, amelyet érez és jól beszél, s amikor a hallgatók azonnal megértik, amit mondanak nekik, ezért ők is otthon érzik magukat a használt nyelvben. Ezt mutatják az évente megrendezett világkongresszusok gazdag tapasztalatai, valamint a sok nemzetközi összejövetel, tudományos témákról szóló szeminárium, nyári egyetemi tanfolyam stb. Ezeken a helyeken az oktatás, a vita és a folyosói beszélgetések eszperantóul folynak.
A történelem sok olyan emberről tud, akik a világ különböző országaiból származnak és az érzéseiket eszperantóul fejezik ki. Mindegy, hogy könyvben, énekben, versben vagy más emberekkel való találkozások alkalmával. Aki résztvesz az eszperantó közösség életében, hogy eszperantóul lehet egymást zaklatni a másik embert, élesen vitatkozni, de szolidaritásunkat, részvétünket is kifejezhetjük mások szenvedésében, ugyanúgy egy mély szerelmet is.
Ha érdeklődsz az eszperantó iránt és többet szeretnél tudni arról, hogyan lehet használni a nyelvet, kérünk látogass ide:http://lernu.net/enkonduko, ott több választ találsz olyan kérdésekre, mint "Hogyan tanuljuk az eszperantót?", "Hogyan használjuk a nyelvet?" stb.
Claude Piron a fordító, pszichológus és író válaszolt a lernu.net munkatársaival együttműködve.