Gyurkovics Tibor:

Dob

Egészen sárga a virág,
zuhan a nap, fejünkre száll,
vízbe lógatjuk lábunkat,
ülünk a mólón, nyár van, nyár.

A víz dobog mint könyű dob,
a mohó napot elnyeli,
Szeretlek. Égre-földre már.
Nincsenek feltételei.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e néman teát inni veled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
egy utcaseprő, szegény beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Hidas Antal: Míg szeretlek – élek

Amíg engem szeretsz,
meg nem halok, élek.
Sarkcsillagként vezetsz,
haláltól nem félek.

Távolság és idő
széjjel nem tördelhet.
Szerelmem egyre nő,
oldja e förtelmet.

Vonszolhat a vihar,
görgeteg forgathat:
vakmerő óhajjal
állom e borzalmat.

Szeretlek oly nagyon,
mint ahogy soha még.
Nő a fű. Hallgatom
zizegő énekét:

tavasz lesz, tavasz van...
Felvonul az élet,
tüzel a tavaszban...

Míg szeretlek - élek!

Heltai Jenő: Találkozás

El-elmegyek mellette némán,
Én nem nézek rá, ő se néz rám,
Hanem azért halkan, titokban,
A szivünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!…
Emlékezünk egy régi nyárra,
Nevető szájra, könyes szemre,
Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihült sok balga vágyra,
Hamar elillant ifjúságra,
Gyér örömökre, sűrű bajra,
Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,
Fekete, fájó éjszakákra,
Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,
Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,
Elfojtva égő szenvedésre,
Reménytelen vad búcsúzásra,
Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk… s azt, amit érzünk,
Azt, amiért titokba vérzünk,
A szívünk legmélyére rejtjük
S egy óra mulva elfelejtjük.

Petofi Sandor
Teged keresnek szemeim...

Teged keresnek szemeim,
Csak tegedet szerelmem!
S mindenkit latnak szemeim,
Epen csak tegedet nem!
Ne latnam tobbe a napot,eget,
Csak lathatnalak,lelkem,tegedet!

Oh istenem,te nelkuled
Milyen rideg az elet!
Inkabb lennek faradt madar,
Mely sivatagba teved,
Hol nincs szamara hus lomb,hus patak,
Csak forro foveny,forro sugarak.
-------------------------------------

Fodor Emese

Mámorító csönd

Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.

Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK!

Szentgály Kata:

Szemek

Hogy milyen volt a két szemed, ki tudja, --
de nagyon mély volt és nagyon szelíd,
mintha minden borongó alkonyatnak
magába zárta volna színeit:
a párát és az álmodó sötétet,
mely mint a kéz, a Földet fogja át,
s amelyben már a messzi végtelenség
ígéri nékünk csillagsugarát.

Lyza

A fény keltette életre

Emlékszel?…A Nap ragyogott,
boldogan vártam ott reád.
Te nevetve jöttél felém
a réten, hol nem nő virág.

Karjaimban álmodoztál,
mint vidám, pajkos kisdiák.
A csókjaim szebbnek tüntek
a réten, hol nem nő virág.

A fény keltette életre,
hazám sokszor a fél világ.
De egy hang mindig visszahív
a rétre, hol nem nő virág.

Lyza

Olyan kedves vagy nekem

Olyan kedves
vagy nekem,
mint földnek a
harmatcsepp,
égboltnak a
szivárvány,
mely ragyog
a sík rónán.
Lehetsz víz
sivatagi,
gyönyör
nyári kéjlaki,
édes sóhaj a
szélben,
szerelmem
végtelenben!

Lyza

Sóhaj a szélben

Óh, miért ver ily sebesen a szív,
ha gondolok rád újra és újra.
A hangod pedig csábítóan hív,
mint egy szomjazó dervist a kútra.

Ha simogat az őszi napsugár,
benne érzem kezednek melegét.
Szemed tükre mint éles fénysugár,
vetíti vissza íriszem színét.

Sóhajom hozzád szálldos a széllel,
öledbe röppen, mint egy kismadár,
simogasd csendben, égő lelkeddel
hálózd körbe, mint hosszú selymes sál.

A képzelet szárnyán veled vagyok,
ölelj meg úgy, mint soha senki mást.
Didergő szívemben helyet hagyok,
izzó szerelemmel nézzük egymást.

Lyza

Kettétört szív

ilyet nem élhet át, minden szerelmes,
reszkettem, ha rám villantotta igéző szemeit,
akaratlanul is vágytam csókjait.

Bújtam a karjába, mint egy riadt őzike,
melegséget, szerelmet kaptam cserébe,
elkápráztatott, nekem adta testét-lelkét,
szomjaztam forró szerelmét,

Ah, de a boldogságnak egyszer vége szakadt,
amikor egy asszony karjaiba szaladt,
szívem kettétört, lelkem egy darabja elszállt,
felhőtlen örömöm, dédelgetett álmom, bánattá vált.

Eszembe jut az óta is párszor,
arca beleégett szívembe, százszor,
azóta keresem-kutatom,
de párját nem találom.

 

 Rainer Maria Rilke

Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

Yeats: HA MEGÖREGSZEL

Ha megöregszel s szürke néneként

ott bólogatsz a tűznél, könyvemet

lapozd, idézve ifju-szép szemed

mélységes árnya közt a puha fényt,

s hogy szépséged s hulló mosolyodat

hányan szerették, hány hű s álbarát,

de változékony arcod bánatát

s zarándok lelked egy szerette csak.

S míg meghajolsz az izzó rács fele,

szomorkás kedvvel súgd: a szerelem

elillant, elszállt túl a hegyeken,

s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.

(Kardos László fordítása)

	H
	Rab szeretnék lenni                         Egy szép pillanatban hozzád repülni. Némán elkísérni felhőkön át. De a mennyország kapuját nem léphetem át. Szeretném szemed cinkos mosolyát még egyszer látni. És elmondani mennyire tudsz hiányozni. Kívánom hogy váljanak valóra álmaid. Hogy teljesüljenek a legtitkosabb vágyaid. Kívánom hogy kikövezett úton leld meg a boldogságot. És köszönöm ha eszedbe jutok jó barátom!!!!! Váci Mihály: Hol vagy? Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Csókjaim bujdokolnak öleden, mert már fájón hajszolja őket egy vad félelem: a halálom. Zokogva hívlak:- Hol vagy? Te, akit úgy karollak, hogy fuldokolva sírsz. Ó, és ki tudja, hol van magányod mélye, honnan hallom, sikoltva hívsz!                Sík Sándor: A könny születéséről Boldog a bűn és érdemtelen áldott, Mert semmiből teremt egy új világot. Boldog a bűn, mert ő szüli a könnyet És százszor szent a könny. És másom nincs, csak a könny, amit sírok, Egyetlen ősi örököm. Nincs másom. És az sem enyém, Az én könnyem nagytitkos messze tenger, És én úgy állok partja meredekjén, Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel. És a szemem lehúnyni sem merem, Mert a tengereken sziszegnek az éjek, És elzsibbaszt egy szörnyű félelem; És a szememet kinyitni is félek. És úszni kellene és nem merek, Hiába hívnak messze tengerek; Csak reszketek, vacogva reszketek. És, jaj nekem, egyhelyben állok. A bűn az áldott. Mert eljön és az óriás vizeknek Örvénylő mélyére merít, És tágra nyílt szemeim elé hozza A mélységek rejtelmeit. Megmutat mindent ott lent a fenéken, Hullám alatt, kövek megett, És úgy találom meg enmagamat És úgy találom meg a könnyeket, És ama világos világot. A könny, a könny ezerszer áldott!

Oldal: Szerelmes versek 2
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat