A Kámoni Arborétum 27 hektárnyi  biológiailag aktív területet jelent, mely még műholdas felvételeken is jól látható. A talaj valódi élő közeg, mert, csekély a lebetonozott, vagy egyéb módon, a biológiai működés szempontjából korlátozott felület. Részben mesterségesen betelepített, részben spontán betelepült élőlények, növény, állat és gomba fajok népesítik be. A rendelkezésre álló teret, mintegy 30 m magasságig töltik meg a különböző fajok. Meghatározó a fák szerepe, melyek között  több, 100 évesnél idősebb jelentős méretű egyed is akad. Helyenként erdő sűrűségű foltok, máshol ligetes részek, helyenként fajgazdag rétek teszik változatossá. A területen több vízfelület is van, melyek között kiemelkedik,  a Gyöngyös-patak két ága és az Arborétum tóláncolata,  melyek a mesterséges eredetük és a rendszeres emberi hatás ellenére is jelentős biológiai életteret alkotnak. A Kámoni Arborétum Szombathely belterületének legnagyobb zöld területe, melyen a legnagyobb az élő biomassza mennyisége, legnagyobb mértékű a széndioxid megkötése, legnagyobb az oxigén termelése, legjelentősebb a levegő szennyezésre gyakorolt szűrő hatás, legnagyobb a területegységre jutó fajok száma, legnagyobb a védett fajok előfordulási gyakorisága.  

Rába

2. Park, rekreációra, pihenésre, felüdülésre alkalmas terület.

A Kámoni Arborétum Szombathely legnagyobb összefüggő parkja, egyben az egyetlen bekerített, rendszeresen őrzött és napi szinten gondozott  zöld területe. Annak ellenére, hogy állapota az utóbbi 15 évben  sokat romlott, területét ma is jelentős hosszúságú sétaút hálózza be. Padok, esőbeállók WC-k teszik komfortossá. Szombathely többi parkjától az is megkülönbözteti, hogy sem gyalogos, sem kerékpáros átmenő forgalom nem sújtja. A növényállomány szerencsére a szabvány parkos kezeléstől mentes (felnyesés, homogén mértani formába ültetett foltok, az átláthatóság biztosítása, stb), azaz a fák, bokrok általában a maguk természetes formájában léteznek. A rendszeresen kaszált, vagy nyírt gyepek, sem homogén fajszegény pázsitok, hanem fajgazdag változatos rétek, vagy természetszerű vízparti növényzet. A növényállomány helyenként erdőszerűen sűrű, máshol a vízparti növényzet, vagy a tágas rétek, sziklakertek, faóriások, intim zugok teszik változatossá, romantikussá, kikapcsolódásra különösen alkalmassá

3. Gyűjteményes kert, dendrológiai gyűjtemény

A Kámoni Arborétum mint élő fagyűjtemény alapjait a XIX. század első felében hozta létre  Saághy Mihály, aki birtokán  Méhészkertet létesített. A század végén   Saághy István már 4 ha-on hozott létre dendrológiai gyűjteményt, mely akkor 244 fenyő és 310 lombos fajt tartalmazott. Pauer Arnold 1934-ben az ország, legnagyobb gyűjteményes kertjeként említi. Később az állam tulajdonába kerülő terület megmentéséért és továbbfejlesztéséért id. Bánó István tett sokat. Jelenleg mintegy 3000 féle fásszárút tartalmaz, melynek jelentős részét örökzöldek alkotják. Jelentős a lágyszárú állománya is. A Nyugat-Dunántúl és a szubalpin térségek számos védett ritkasága megtalálható itt. Jelentős, attraktív eleme volt a kertnek a rózsagyűjtemény és a Kaktuszház, melyek sajnos több mint tíz éve megszűntek. A sziklakertek is különleges kuriózumnak számítottak, mára elvadultak.  Korábban fontos eleme volt a kertnek a Dendrológiai Múzeum, ahol a fákkal kapcsolatos szakirodalmi és tárgyi gyűjtemény volt megtekinthető. Az áruda is szerves része volt az Arborétumnak, ahol számos a kertben található élő növény tovább szaporított egyedét meg lehetett vásárolni. Külön értéke volt a kertnek, hogy a növények szaporítása is helyben történt. A laikus látogatók számára a kert kevésbé látványos és ismert részei a fajtagyűjtemény és a fenyőplantázs. A kert területe, gyűjteménye és attraktív elemei a 80-as évek közepéig folyamatosan gazdagodtak. A gyűjteményi jelleget erősítették az ismertető táblák, melyekből mára nagyon kevés maradt.

4. Tudományos kutatóbázis

Az egykori Saághy birtokon létrejött arborétum, mint állami terület az Erdészeti Tudományos Intézet kezelésébe került, 1953-óta az intézet kutatóbázisává vált. Tudományos jelentőségét a különböző taxonok gyűjtésén, szaporításán, honosításán kívül genetikai kísérletek és más tudományos, pl.: nemesítési,  erdővédelmi kutatói tevékenységek is erősítették. A kert a hazai dendrológia nemzetközi jelentőségű bázisává vált, mely kiterjedt kapcsolatrendszerével kétségkívül id. Bánó István erdőmérnök idején élte virágkorát. Később is több, ma már neves tudós dolgozott itt (pl.: Dr. Mátyás Csaba). Jelenleg  az ERTI nem tart fenn a kertben kutatóhelyet, a kert személyzetét a jegyárusításért és a parkfenntartói munkákért felelős csekély létszámú alkalmazott és néhány időszakos munkás képezi. 

5. Természeti terület

A kert a Gyöngyös–patak árterén  elhelyezkedő Saághy birtokon létesült. Az első fákat közel kétszáz éve ültethették. Valószínűleg, a  dendrológiai gyűjtemény kialakulásának kezdetén is lehettek a területen, spontán módon benövényesedett  részek, erdőfoltok, de biztosan voltak korábban mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy egyéb funkciójú területek is. Ma már nem tudhatjuk, hogy tudatos tervezői munka, vagy a viszonylagos gondozatlanság, vagy egyszerűen az eltelt közel kétszáz év következménye, tény, hogy a terület, ma számos természetes, vagy természeteshez közel álló életközösség összessége. A Gyöngyös patak két ágát és a közbezárt szigetet ártéri vegetáció-fragmentumok kísérik, helyenként látványos méretes fákkal. A tavak partján, ha kis foltokban is, igazi vízparti növényzet, sásos, szittyós, nádas, gyékényes látható. A tavakban gazdag hínártársulás él, békalencsével, tavirózsával. A telepített külhoni fafajok közé szinte mindenütt  hazai őshonos fajok települtek be, így fajgazdag  üde lomberdőkre emlékeztető állományok is kialakultak. A sokféle fenyő, a helyenként homogén állományok, a természetes fenyvesek hangulatát idézik. A területen több gyepfolt is található, ezek között nedves, üde és száraz mozaikok is vannak. A sűrűbb faállományok alatt üde erdei aljnövényzet fejlődött ki. Figyelemre méltó a kert hóvirág, tavaszi tőzike, kakasmandikó és kárpáti sáfrány állománya. A talaj valóban élő közeg, mert a lehulló ágak levelek termések nem tűnnek el a területről. A gazdag és mozaikosan rendkívül változatos növényvilág, számos gombafajt hordoz és nagyon sokféle állatnak nyújt táplálkozó és szaporodó helyet. A Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület madarászai 64 faj előfordulását regisztrálták, melyből 43 bizonyíthatóan költ is a területen. Rendszeresen előfordul  a fokozottan védett fekete gólya, a nagy kócsag, a fehér gólya. Jelentős az erdei fülesbagoly állomány, de rendszeresen itt táplálkozik a jégmadár, és a hegyi billegető is. Számos ritka rovar és pókfajt is megfigyeltek a területen. Sok lepke, szitakötő és egyéb erdei és vízi rovar találja meg az életfeltételeit. Mindezek miatt a Kámoni Arborétum, a külhoni fajok gyűjteményi értékétől eltekintve is, jelentős természeti terület.

Vas-hegy

6. Országos jelentőségű természetvédelmi terület

A Kámoni Arborétumot az akkor illetékes hatóság 1950-ben nyilvánította védetté. A magyar természetvédelem egyik jellemző korszaka volt a kastélyparkok, arborétumok, botanikus kertek, kúriakertek védetté nyilvánítása. Az államosítások utáni időszakban ez a jogi lehetőség kínálkozott, ezen értékek védelmére. A nagyobbak, jelentősebbek országos jelentőségű természetvédelmi területek lettek, a kisebbeket kevésbé híreseket a megyei tanácsok helyezték helyi védelem alá. Ezen értékek védelmének szakmai társadalmi bázisát a kertész, erdész, műemlékes szakma adta. Mára ezeknek a parkoknak, kerteknek a sorsa bizonytalanná vált. Az intézményes természetvédelem számára a kevésbé fontos területeknek számítanak, mert gyakran épített környezetben találhatóak és nagyrészt mesterséges képződményeknek tekintik. A műemlékvédelem számára is határesetek, mert az épített kultúrtörténeti értékekhez képest inkább természetes, vagy legalábbis biológiai alakulatok. Fenntartásukhoz jelentős anyagi forrásra, sok kézi munkaerőre, képzett, és elhivatott szakemberekre lenne szükség. A természetvédelmi törvény kategóriái szerint az Arborétum védett természeti terület, mégpedig „Természetvédelmi terület” kategóriában. A helyzet kissé ellentmondásos, mert a vadon élő növény és állatfajokat, illetve ezek életközösségeit védő hivatásos természetvédők éppen mesterséges eredetük miatt sorolják az utolsó helyre, mind a hatósági munka fontossága, mind a kezelési ráfordítások szempontjából. A Kámoni Arborétum azon területek egyike, mely akár természeti területként is kiállná a természetvédelmi vizsgát.

7. Kultúrtörténeti emlék

A Kámoni Arborétum területét 1642 óta birtokolta a Saághy család. Alapjait Saághy Mihály rakta le, aki méhészkertet létesített. Munkáját dr. Saághy István folytatta az 1890-es években, aki 4 hektáron hozott létre dendrológiai gyűjteményt. Később a Magyar Államnak ajánlotta fel a területet. Mai arculatát leginkább id. Bánó István erdőmérnök munkájának köszönheti. A birtok szervesen csatlakozott a család kastélyához, mely a hozzá tartozó területtel (az Arborétum déli része) együtt országos jelentőségű műemlék. Sajnálatos módon az épület és környéke ma nem része az Arborétumnak. A terület, mint védett történeti kert is érdekes, hiszen közel kétszáz év egymást követő természetszerető generációinak munkáját őrzik. Erre utalnak az idős méretes fák, a spontán betelepült számos növény és állatfaj, melyek a,  viszonylagos háborítatlanságban eltöltött, hosszú idő alatt stabil populációkat, életközösségeket tudtak felépíteni. A legidősebb fákat minden bizonnyal az alapító Saághyak ültették. Érdekes eleme a kertnek a  Bánó István által  az 56-os forradalom emlékére ültetett tuja csoport is. 

Oldal: Kámoni alborétum
ROMANTINKA MINDHAHÁLIG - © 2008 - 2024 - romatika-mindhalalig.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat