ÉRZELEMSKÁLA
Hogy is vannak ezek a pozitív meg negatív érzelmek?
A vonzás törvényének alkalmazásához elengedhetetlen, hogy tisztában legyél az érzelmeiddel. Ez a kulcsa életed kézben tartásának, ugyanis csakis az érzéseidből mérheted fel, hogy mit vonzol a tapasztalatodba. Hiába mondogatod pl., hogy „több pénzre van szükségem” - ha negatív érzelmekkel telve, elkeseredetten hajtogatod, akkor bizony az azt jelenti, hogy a fejedben a hiányának a képe lebeg - és így nem a pénzt, hanem a hiányát vonzod magadhoz.
Az érzelmeid azonosítása néha könnyedén megy, annyira egyértelmű, hogy mit érzel - de sokszor erőfeszítéseket kell tenned, hogy kibányászd, hogy is állsz az érzelmeiddel. Minél többször megteszed ezt az erőfeszítést, annál járatosabb leszel érzelmeid útvesztőiben - úgyhogy biztatlak … megéri!
Kezdetben elégedj meg azzal, hogy figyeled és tudatosítod az éppen aktuális érzelmedet. Már ez is óriási - és már csupán ettől spontán változások indulhatnak el benned.
Később megpróbálhatod egy adott érzelmedet megváltoztatni - akár csak magáért a kellemesebb érzés eléréséért is (megfigyelted már, mennyire fárasztó, energiarabló a negatív érzelmekben bennragadni?) - vagy mert kitűztél egy célt életednek azon a területén, amelyikkel kapcsolatban ezt a kevésbé kellemes érzelmet érzed.
„Érzelmeitek skálája valahogy így néz ki” - mondja Abraham a „Kérd és megadatik” c. könyvben. Ők egy 22 fokozatú érzelemi skálát írnak le, én összevontam fokozatokat, mert úgy jobban kezelhetőnek találtam. Mindegyik fokozathoz írtam pár illusztráló gondolatfoszlányt a beazonosításhoz segítségül:
A belenyugvás és az unalom határa a semleges érzelem, felfelé vannak az egyre jobban pozitív, lefelé az egyre inkább negatív érzelmek.
Miért jó, ha tudod, hogy körülbelül milyen fokozatok vannak?
NAGYON FIGYELJ!
Azért, mert nem tudsz nagy rezgésszint-ugrásokat tenni! Csak fokozatosan tudod feljebb és feljebb tornászni magad, az egyre kellemesebb és kellemesebb érzelmek felé!
Légy ezért kitartó és türelmes, önmagaddal megértő!
Ne várd önmagadtól például, hogy egy depressziós-szorongós érzelmi állapot után rögtön felhőtlen boldogságban érezd magad, mert ez nem fog menni. Egy régóta fennálló negatív érzelmi állapot pozitívba fordítására nyugodtan rászánhatsz lépcsőfokonként 1-2-3 napot, minden nap tudatosan törekedve egy kicsit jobb érzelmi állapotra, az előző napihoz képest egy kis megkönnyebbülésre.
Ha találsz egy kellemesebb, az előző érzelmedhez képest megkönnyebbülést jelentő érzelmi állapotot, azaz elmozdultál felfelé az érzelmi skálán, jól figyeld meg, jegyezd meg, milyen gondolat okozott megkönnyebbülést - legközelebb majd nem kell keresgélned, remélhetőleg ugyanazokkal a szófordulatokkal, gondolatmenettel sokkal hamarabb pozitívabb állapotba tudod hozni magad, mert fogod tudni, hogy nálad mi működik. Saját magad szuper vigasztalója, bátorítója, lelki támasza tudsz majd lenni (márpedig ha a magadé nem tudsz lenni, másé még kevésbé!)
Mondok egy példát, hogy ráérezz erre a felfelé tartó folyamatra.
Mondjuk problémás a kapcsolatod valakivel, akivel pedig szeretnél jó viszonyban lenni.
A következő lépcsőfokokon haladhatsz gondolataiddal egy reményteli, örömteli, szeretetteli érzelmi állapot felé:
Nem biztos, hogy neked éppen ezek a gondolatok okoznak megkönnyebbülést hasonló helyzetben - keresd meg a tieidet!
És azt javaslom, hogy ne a neked leginkább gondot jelentő területen kezdd gyakorolni egy örömtelibb nézőpont megkeresését - kezdd könnyebb falatokkal, és ha ráéreztél a folyamatra és gyakorlatot szereztél, akkor térj a nehézdió helyzeteidre.
Eljött az idő...
Volt egy kis kastélyom, tele élettel, sok lakóval. Aztán az egész lassan a mesék homályába veszett. Az Álmaim képeit ábrázoló tarka üvegablakok már nem engedtek át elég fényt, és a kellő rezgést keltő orgona sem szólalt meg hosszú évek óta. Bizonyos folyosókon nagyon rég nem jártam már, s a szökőkutak szobrai is repedezett arccal meredtek a semmibe, algás könnyeket sírva a szomjas földre. A sövénylabirintus elburjánzott falain varjúk lesték, mikor kísérhetik végső útjára a kastély kimerült urát...
Aztán, sok év után, óriásit változott az életem.
Romos palotám rozsdamarta kapuja hatalmas döndüléssel fordult le a vasáról, s zuhant a földre, fölkavarva az évek során márványpadlóra rakódott finom port. Mintha állt volna előtte valaki, kinek hunyorogva próbáltam kivenni körvonalait, de a mögüle beáradó fénytől csak köpenyes alakját láttam. Hiába döndült a csöndbe a nagykapu, nem tudtam kilépni rajta, de a felkavart por folytogatott, s elkeseredetten futottam neki az egyik falnak, hogy azt áttörve jussak ki a kastélyból. Nem volt könnyű, de sikerült, bár nyomait még ma is magamon viselem.
Most, hogy kint állok végre, és arcomon érzem a nap éltető sugarát, s az évek porát hűsítő zápor mossa le rólam, már tudom, hogy jól döntöttem. Kastélyomtól mégsem szakadhatok el teljesen, mert gyermekkacaj hallik ki belőle, mely oly kedves szívemnek, hogy belesajdul, ha nem láthatom annak lelkes, életvidám gazdáját. Így hát elmegyek, de hozzá mindig visszatérek, és együtt lessük meg majd a végeláthatatlan birodalom csodáit a falakról, s a szélesre tárt, cirádás ablakokból. Hogy én közben bolyongok csak, vagy megpróbálok ismét építkezni, még nem tudom, de leánykámhoz mindig visszatérek...
Innen is tovább megyek (a működésképtelen komment is az agyamra ment már), bár ez a blog nagyon a Tigrisszívemhez nőtt. Sorsom kereke ismét mozgásba lendült, változott az életem, s vele sokminden. Meglehet, elmélkedőbb lettem (még ha nem is akarok agyalni dolgokon, mert olyasmivel szembesülhetek, ami fáj), s rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem ismerem magamat...
Az önismeret hiánya
Talán jobb is ez így
Kegyes hazugság világa
Nem szakad bele a szív
Így hát, új útra lépek, s bár batyumat húzza a múlt súlya, vár a Nagyvilág!