SZERETETTEL ÜDVÖZÖLLEK,OLVASS A LELKEMBEN!
"Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled."
(Neil Gaiman: Amerikai istenek)
ahová elbújhatnék veled.
Mindent megadnék neked,
úgy ahogy szereted.
Rád ragyognék reggel
az aranyló nap helyett.
Szomjadat oltanám,
amikor csak lehet.
Ha lenne a világon egy hely..
De tudom már hogy van ilyen,
két csücsök is van nekünk,
a szívedben és a szívemben....
Látszólag semmiség, az ember mégis érzi.
Jó pár pillanat, van belőle bőven:
Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben,
Mikor megszűnik minden, nem számít semmi,
Pont így, pont most veled szeretnék lenni.
Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen! Mark Twain.
,,Nem birtoklok sem földet, sem házat,
mégis enyém, mit szemem megláthat:
hogy zöldell a rét, s patak mossa
a mohos sziklákat.
A lét bőkezű ahhoz, ki szépségére éhes.
Ki megnyitja szívét a világnak,
nem vallhatja magát szegénynek!
Hisz születésünk joga a boldogság
és az álom.
Bölcs emeli fel e mérhetetlen
gazdagságot,
s kapzsié sosem lesz, csak a nyűg
és a bánat."
(John Clare)
Minden, ami az Élet - létezés, öröm, szépség, bánat, fájdalom, s vigalom... Ez mind, hiszen ez vagyok én is. De főképp csupa-csupa FÉNY, mely segít, hajt előre, mert Én nem adom fel sosem.
Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy közben mégsem fogy el. Anne Morrow Lindberg

Szabó Lőrinc-Mindenütt ott vagy...
Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, öröm, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy, s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
Szabó Lőrinc-Mindenütt ott vagy...
Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, öröm, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy, s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
a hegyek mögött lenyugvó napot,
az eső illatát a réteken,
az aranyszínű búzamező táncát a szélben,
a napfényben vágtató lovak seregét,
a tavasz hajnali illatát,
az érintetlen havas tájakat,
a boldogságot az emberek arcán,
a mély csöndet két barát között,
a zene szívig hatoló ritmusát,
a szabadság önfeledt táncát,
a mindent elsöprő érzést,
a féltve őrzött titkokat,
az álmaimat…
Az élet futott el, barátom!
Hogy perc se múlik nélküled?
Halál előtti ez a csend már:
előszobázás. Ismered.
Raffai Sarolta